4.rész-Secret letter on my bed

Reggel korán ébredtem a srácok még körülöttem aludtak. James a hátán fekve mosollyal az arcán aludt míg Carlos és Alexa összeölelkezve szuszogott. Halkan felöltöztem a futó ruhámba és szintén csöndben elhagytam a kocsit. Tettem két-három kört a környéken futva, majd lementem a tengerpartra és nyújtottam egy kicsit. Amikor kellően kifáradtam visszasétáltam a kocsihoz, ahol összetalálkoztam az éppen félkómásan sétálgató Logannel. Elbeszélgettem vele egy kicsit a mai estéről és kiderült számomra, hogy a srácok előtt valami másik velem egyidős srác lép fel és ez eléggé kíváncsivá tett, úgyhogy elkezdtem nyomozni az ügyben. Bementem a kocsiba, ahol továbbra is síri csönd uralkodott. Levettem a cipőmet és visszabújtam James mellé aki erre elkezdett mocorogni.

- Fent vagy James?

- Már fent.-nyitotta ki lassan a szemeit és oldalra fordította a fejét így pontosan az én szemembe nézve.

- Jó reggelt.-köszöntöttem mosolygósan

- Neked is Liz.-törölte meg álmosan a szemét majd egy hatalmasat ásított.-Hány óra van?

- 8. Kérdezhetek valamit?

- Aha.Persze!-mosolyodott el, pedig láttam a szemén,hogy aligha tudja nyitva tartani és ha nem küzdene egy kicsit biztosan egy szempillantás alatt lecsukódna és újra az álmok világába zuhanna, ahol talán valami mézédeset és csodálatosat álmodhatott.

- Logan mondott valami olyasmit, hogy van egy velem egyidős srác aki a turné alatt előzenekarként lép fel. És felőle szeretnék kicsit érdeklődni.-túrtam bele egy csepp aggodalommal a hangomban, mert tartottam tőle, hogy azt hiszi erre, hogy nekem nem fontos és rögtön le is cserélném másra. Pedig nem így van. Csak kíváncsivá tett, hogy ki az a fiú és hogy-hogy nem ismerem annak ellenére, hogy az én korosztályomba tartozik.

- Jacksonnak hívják és igen veled egyidős. Annyira nem híres mint mi vagy a One Direction srácai, mert igazából most tör ki a köztudatból, és igazából mi ezzel segítünk neki, hogy őt kértük fel előzenekarnak.

- Értem. De most ne hidd azt, hogy azért kérdezem, mert ő érdekelne engem. Mert egyszerűen csak kíváncsi vagyok arra, hogy miért nem ismerem annak ellenére, hogy kéne. Tényleg nem változtat semmin meg ilyenek, de szívesen megismerném és összebarátkoznék vele. De attól még te tetszel.-fejeztem be igencsak elpirulva, de hogy ne legyen annyira feltűnő lehajtottam a fejemet és a cipőmet pásztáztam a tekintetemmel.

- Oké Liz, nem is gondoltam ilyenre.-húzta mosolygósra a száját, majd az állam alá nyúlt és megemelte azt. Ahogy egymás szemébe néztünk összerándult a gyomrom, és a gyomromban lévő lepkék verdesni kezdték apró szárnyaikat. James lassan közeledett felém és én kissé zihálva vettem a levegőt. Ajkai szinte már súrolták az enyémet, de ő még habozott. Lassan lecsuktam a szemem és átadtam magam az érzésnek. James ajkai az enyémre tapadtak, keze a derekamra vándoroltak míg az enyémek beletúrtak kusza hajába. Az első igazi csókunk most ért véget, és az érzése szavakkal leírhatatlan.

- Liz, ez csodálatos volt. Te vagy a legjobb.-mosolyodott el

- Te sem vagy semmi.-döntöttem a homlokom az övének-Mi akkor most?-kérdeztem kissé elhaló hangon, mert féltem,hogy esetleg James nem gondol olyannyira komolyan mint én őt.

- Szerintem igen.-nevetett fel, majd újra megcsókolt. Gyorsan összekészültünk és elindultunk, hogy sétáljunk egyet a közeli parkba. A rengeteg nevetést egyszer csak egy hatalmas rajongó csapat zavarta meg aki egy kis kört alkotva elzárta előlem Jamest. Hamar meguntam a várakozást, ezért elindultam a park másik vége felé. Ez az átka ha a barátod híres kevés időt tölthetsz vele mert a rajongók előbb-utóbb mindenhol megtalálnak és elérik, hogy velük foglalkozzon. Vajon megéri ez nekem? Nem kéne inkább egy átlagos sráccal járnom? Szépen lassan elmerültem a gondolataimban, amikor egy kéz kulcsolódott össze a derekamon és magához húzott.

- Na mi a helyzet? Megijedtem amikor eltűntél.-puszilta meg a nyakam James, amibe egyenesen beleborzongtam.

- Semmi, csak gondoltam, hogy sokáig fog tartani az autogramm osztogatás és amúgy sem bírtam elviselni ahogy a rajongók puszilgatnak. Oké tudom, hogy megérdemlik meg minden de én nem szeretem nézegetni.

- Hé Liz te féltékeny vagy, de figyelj.-nézett mélyen a szemembe, majd lágyan megcsókolt.-Ilyet egyik rajongó sem fog kapni míg veled vagyok. Na menjünk, mert már kerestek a többiek. Nekem próbálni kell neked meg Alexával van dolgod.-ragadott kézen és újra elindultunk az ösvényen most már hazafelé. Otthon gyorsan elköszöntünk egymástól és kétfelé indultunk el. A fiúk a próbaterembe míg mi Alexával bevettük a várost. Megjártuk az összes boltot, és betértünk egy kávézóba is. Igencsak elment az idő, és mire ráeszméltünk már el is kezdődött a koncert. Úgyhogy hanyatt-homlok rohantunk vissza táskákkal megrakodva. Amikor visszaértünk Alexa csak ledobta a táskákat felvette a ruháját és futott is a tőlünk 5 percre lévő stadionhoz. Én is mentem volna vele, de az ágyamon egy nem várt ajándék fogadott. Egy vörös rózsa és egy fehér boríték terült el a takarómon. Jackson-t szerettem volna meghallgatni, de mivel már úgy sem értem volna oda mindegy alapon felbontottam a levelet, leültem az ágy szélére és olvasni kezdtem.

Drága Elizabeth!

Ez egy szerelmes vers ami neked szól,

gondolj rám mielőtt elalszol,

kezedbe adom a versemet,

vagy képzeletben mondom,

hogy szeretlek.

Fogom a két kezed, nézem az eget,

számolom a percet,

várlak téged, amíg én írok csak rád várok,

szavaimat ideírom,

gondolataim rólad szólnak,

s versben rímeket faragnak,

elmondom hát mit érzek,

hogy tudd,hogy érted létezek.

Egy szerelmes vers ami neked szól,

mindig olvasd el mikor elalszol,

hogy kezedbe adtam az életem,

vagy írjam, tovább a versemet.

Itt a képed, nevetsz rajta,

mosolyod szavaimba hajtja,

érzem illatod, csábító mámort,

szívem érzését talált el Ámor,

örülök neked ha látlak téged,

s tudom, miért élek,

s látod a verset ahogy véget ér,

olvasd el ahányszor csak élsz.

Egy srác aki szeret.

Vajon ki lehet az? Ki írt nekem ilyet és ki hagyta itt a takarómon? Biztos James volt,más nem is jutott az eszembe abban a pillanatban. De vajon nem gondoltam rosszul?

3.rész-We're going to the tour

Lassan teltek a napok az indulásig, de én már nagyon vártam, hogy a fiúkkal mehessek szerte a világban. Párizs, London és még ezer meg ezer csodálatos város ahova ellátogatunk a turné során. Nemcsak azt vártam, hogy eljuthassak ezekbe a városokba hanem, hogy ismét találkozhassak Alexaval, a bátyám barátnőjével. Nagyon jól kijövünk Carloson kívül benne bízom meg a legjobban és neki mindent elmondok. A fiú ügyeket is inkább Alexával intézem el mint a bátyámmal, mert ő mindig tud segíteni nekem. Mellesleg fiúügyek, ha már itt tartunk. Jamessel nagyon jól megvagyunk annak ellenére, hogy még hivatalosan vagy egyáltalán járnánk. Megbeszéltünk, hogy ha szeretjük egymást később úgy is együtt leszünk, úgyhogy most nem sietünk el semmit sem. Randizgatunk és élvezzük egymás társaságát és ez most így jó mindkettőnknek. Aztán lassan de végre eljött az estéje a pakolásnak. Mivel egész nyáron turnézni fogunk fogalmam sem volt, hogy mégis mennyi ruhát pakoljak így hát találomra teleraktam 2 bőröndöt és egy kisebbet is. A fiúk meg kinevettek, hogy mi az istent akarok ennyi ruhával. Egy elég, majd Alexával osztozkodunk egymásén. Végül belementem és újra áttúrtam a ruhakupacot, és a legfontosabbakat eltettem, majd egy gyors fürdés után nyugovóra tértem. Az előző este felhúzott ébresztő pontban 5 órakor csengeni kezdett, nekem pedig rögtön kipattant az álom a szememből. Felvettem egy fekete cicanadrágot egy kék felsővel és felhúztam a nike tánc csukámat. Belefogtam a reggeli készítésébe. Készítettem ki müzlit, tejet és a rántott tojás szalonna együttest is tálaltam az asztalon. Megterítettem öt személyre, majd elindultam felfelé,hogy felkeltsem az álomszuszékokat. Tudtam, hogy Jamest lehet a legnehezebben kiszedni az ágyból, így inkább a másik három fiú szobája felé vettem az irányt.

- Csipkerózsikák. Ébresztő. Egy óra múlva indul a gép Los Angelesbe. Megyünk turnézni.-kapcsoltam fel a villanyt, majd az ablakhoz léptem és széthúztam a függönyt.

- Még 2 perc húgi.-morogta álmosan Carlos-Menj keltsd fel Csipkeherceget is. Ha megvagy szólj. Akkor mi is felkelünk.-húzta a fejére a párnát, majd se szó se beszéd pár másodperc múlva már ugyan olyan békésen szundikált, így hát kénytelen voltam átsétálni az alvógéphez, hogy felkeltsem.

- James, kelj. Megyünk turnézni.-mire csak egy morgást kaptam válaszul-Nem hiszem, mint ha süket embernek beszélnék. Kelj már fel.-de még meg sem moccant. Igen elgondolkodtam, hogy egyáltalán él e még amikor megmoccant és átfordult a másik oldalára.-Na már. Megcsókolhatlak?-mire rögtön kipattantak a szemei és rám nézett.

- Naná Liz.-ásított egy hatalmasat-Hány óra van?

- Fél hat.-néztem az órámra-Úgyhogy, van körülbelül 5perced felkelni és 10 megreggelizni mert egy fél óra múlva indul a gép. Igyekezz.-rántottam le róla a takarót

- És a csók?-ült fel még félkómásan az ágyban

- Oké.-nevettem fel és odahajolva megcsókoltam-Na most hagyj, megyek felkelteni őket.-és átsétáltam a szomszéd szobába. Nagyon reméltem, hogy míg én ott vagyok James nem vágja be az unalmast és fekszik vissza aludni.-Na további három csipkeherceg keljetek fel, James már ébren van.

- Hagyjál már.-morogta álmosan Logan

- Mondjuk nem kellett volna hajnali 1 óráig Xboxozni.

- Menj már Liz.-húzta a fejére a párnát Kendall

- Jó. Én nem akartam drasztikus módszerekhez folyamodni, de ha ezt akarjátok.-hagytam el a szobát és célba vettem a fürdőszobát. Megtöltöttem két sárga vödröt majd elmentem Jamesért, hogy segítsen. Szerencsémre nem aludt vissza, mi több sikeresen el is készült. Odaadtam neki az egyik vödröt és beálltam a franciaágy közepére.

- Akkor háromra.-suttogtam halkan-Egy, kettő, három.-majd egyszerre meglódítottuk a vödröket, így az azokban lévő víz sikeresen célba érte Carlos, Kendall és Logan arcát.

- Mi a szent szar?-ugrott fel hirtelen Kendall- Liz!

- Bocs Schmidt. Ti nem keltetek fel kérésre. Na induljatok meg öltözni, lent várunk titeket Jamessel.-és hozzátok a bőröndötöket is.-adtam ki a feladatokat, majd elindultam a szobám felé, ahol már várt minket két csomag. James ezeket sikeresen levitte a lépcsőn, majd mi helyet is foglaltunk a már általam megterített asztalnál. 2 perc múlva a fiúk is megérkeztek a csomagokkal és így nekikezdhettünk a reggelizésnek. Sikeresen késésben voltunk, úgyhogy a lehető leggyorsabban indultunk el az 5percre lévő repülőtértől. Szerencsére még idejében odaértünk, és miután felrakodtunk minden cuccot a repülőre mi is felszálltunk rá. Felszállás előtt tárcsáztuk Alexát aki megígérte, hogy a repülőtéren vár minket. Aztán felszálltunk. Az utazási időt gyorsan elütöttük, míg a fiúk szórakoztak és nevetgéltek én addig zenehallgatás közben olvastam. Megkértek mindenkit, hogy kapcsolja be magát, mert landoláshoz készülődünk és mi eleget tettünk a kérésnek. Leszállás után és miután a csomagok is meglettek elindultunk megkeresni Alexát. Hamar meg is találtuk mert az egyik bódénál ácsorgott és újságot olvasott. Üdvözöltük egymást, majd elindultunk hazafelé, hogy végre megkezdhessük a nyári turnét.

- Őhm, James. Vár nálunk valaki.-törte meg a csendet Alexa

- Még is ki? Ugye nem?

- De igen. Halston. Azt hiszem bocsánatot akar kérni.

- Azzal elkésett.-szorította meg a kezemet James, amikor látta, hogy kezd rajtam eluralkodni a pánik, hogy most mi is lesz kettőnkkel.

- Várj csak. Ti most?-nézett az összekulcsolt kezünkre majd halványan elmosolyodott

- Olyasmi.-pirultam el

- Nos akkor gratulálok. Végre egy normális barátnőd van James, már nem azért. Csak én nem csípem Halstont. Főleg nem úgy, hogy a nyakamra járt amíg távol voltatok.

Amikor hazaértünk a házhoz, hogy felvegyük Alexa csomagját is és elinduljunk a turnébuszokhoz Halston már ott várt minket, és amikor meglátta Jamest, rögtön elindult felé, hogy megölelje. De James eltolta magától, és helyette engem ölelt meg, és húzott szorosan magához.

- James, ez meg mit jelentsen?-kezdte hisztérikusan Halston

- Annak, aminek látod Halston.

- Ennyit ért a kapcsolatunk?

- Nem. Neked ért ennyit. Csak te végig megcsaltál. Tudod, ezt soha nem fogom elfelejteni. És most pedig ha megbocsájtasz indulnunk kell, gyere Liz.-húzott a kocsi felé, de én még visszapillantottam a lányra. Láttam, hogy ha még is nem mutatta, legbelül összetört ettől a dologtól. De nem tudtam mit tenni, ha én engedem el  James-t abba én halok bele. Akkor már inkább ő mint én. A turnébuszoknál a fiúk megmutatták a helyemet, így egy kocsiba kerültem Jamessel, Alexával és a bátyámmal. Majd elindultunk az első állomás felé Seattlebe. Hamar elálmosodtam,így elnézést kértem és elmentem aludni. Gyorsan álomba is szenderültem és már csak azt éreztem, hogy James mellém bújik, szorosan átölel és megpuszil. Aztán teljesen magával ragadott az álomvilág.

2.rész-Perfect Day and Date

Másnap reggel zajongásra és az odakozmált étel szagára ébredtem. Villámgyorsan felkaptam a rózsaszín köntöst és a flip-flop papucsomat csattogtatva veszettül rohantam le a konyhába. Sejtettem, hogy a fiúk megint megpróbáltak reggelit főzni, de Carlos odaégette a tojást.

- Bátyó, ezt szokás ám kevergetni!-vettem le azonnal a tűzről a szénné égetett tojásmaradványokat, és rögtön a kukába dobtam. Miután a serpenyőt elhelyeztem a mosogatóban, kinyitottam az ablakot, és azt reméltem, hogy nem fog egész nap ez az elviselhetetlen füstszag a lakásban terjengeni.

- Jó, oké. Bocs Liz.-tárta szét a karját Carlos, majd villámgyorsan el is tűnt a tetthelyszínről.

- Hé!-kiáltottam utána- Az odaragadt tojásdarabokat te fogod levakarni anya serpenyőjéről, ami mellesleg a palacsintás serpenyő te észlény. Legközelebb ne gyertek be a konyhába.

- James tud főzni!-kiáltott ki Kendall a nappaliból, miközben ő, Logan és a frissen hozzájuk csatlakozott Carlos meccset néztek.

- Hát Schmidt jó lesz, ha te is megtanulsz. Kifogsz egy olyan asszony-t aki nem tud főzni, akkor majd megnézheted magad.

- Majd feleségül veszlek téged. Te tudsz főzni, takarítani meg mindent csinálni.

- Rabszolgád ne legyek?

- Ha már így mondod.

- Mellesleg, hol van a negyedik észlény?

- A barátod? Elment futni és csajokat nézegetni.-vihogott fel Kendall, és erősen emlékeztetett egy éppen a barátnőivel játszó és nevetgélő 4 éves kislányra.

- Aha, jó. Ha nem haragszotok neki állnék reggelit készíteni.-majd ezután behúztam a konyha oldalán elhelyezkedő fakó barnás elválasztó függönyt, és nekifogtam, hogy végre elkészítsek valami ember által fogyasztható ételt is. Időközben betoppant James is, és amíg én a baconnel és a tojással foglalkoztam, addig ő elkészített 5 adag omlettet. Gyorsan elmosogattam az edényeket amiket használtunk, majd behívtam a fiúkat, hogy jöhetnek enni. Mint az éhes és 6 hónapja nem étkezett hiénák, befalták a reggelit és mindent otthagytak. Gondoltam utánuk szólok, hogy talán segíteni kéne és elmosogathatnának, de végül is átgondoltam a helyzetet és jobbnak láttam ha én csinálom meg, mielőtt még a konyhát is takarítani kéne. Szerencsémre James ebben is segített nekem, nem tudom elképzelni, hogy Halston miért nem volt képes megmaradni egy ilyen csodálatos fiú mellett. Ha én lehettem volna a helyében, biztos, hogy soha nem engedtem volna el.

- Hé! Liz! Vigyázz! Majdnem belenyúltál a késbe!-rántotta el a kezem James még időben. Sajnos annyira elgondolkoztam a dolgokon, hogy eszembe sem jutott, hogy végül is éppen mosogatok és az sem egy veszélytelen munka.

- Köszi James. Ha nem rántod el a kezem idejében, biztos, hogy szétvágja a kés a kezemet. Mehettünk volna a sebészetre, és akkor valószínűleg részemről lőttek volna a turnénak. Szóval nem csak egy sérüléstől mentettél meg, hanem egy unalmas tanyasi nyártól is.-hálálkodtam.

- Ugyan Liz. Természetes, hogy vigyázok rád. Carlos miatt is. Meg aztán kár lenne egy ilyen csinos és különleges lányért is mint amilyen te vagy.-bókolt mosolyogva, amitől nemcsak fülig elpirultam hanem meg is feledkeztem minden rossz dologról. Képtelen vagyok bevallani magamnak vagy másnak, hogy nekem igen is tetszik James amióta először megláttam. Csak jött ez a Halstonos ügy,és nem akartam mutatni, hogy mennyire összetörtem tőle.

- Mellesleg kérdezhetek valamit?-túrtam bele idegesen a hajamba. Mindenképpen tudni akartam erről a kapcsolatról, és a végeztéről mielőtt mindenről kitálalok.

- Persze Liz. Te bármit!-majd helyet foglalt az étkezőben ahova én is követtem, majd helyet foglaltam vele szemben.

- Carlos tegnap mondta, hogy te és Halston. Szóval elmeséled nekem hogyan történt?-kérdeztem kicsit félve, ugyan is tartottam attól, hogy talán sebeket szaggatok fel. Arra képtelen lettem volna.

- Neked mesélem el először. A fiúk sem tudják igazán, hogyan is történt minden. De neked elmesélem. Benned megbízom annyira, hogy tudjam te nem mondod el senkinek,sőt megérted a helyzetem.

- Persze James, ez természetes. Bennem mindig megbízhatsz!-mosolyogtam rá, és reméltem ezzel átadok egy kevéske erőt amivel képes mindent elmondani.

- Hát szóval egyrészről azért is szakítottunk, mert én mindig turnézok neki pedig általában rengeteg felkérése van nemcsak Los Angelesben és környékén.

- Akkor az első érv az időhiány, értem.-bólintottam majd érdeklődve vártam,hogy folytassa a történetet. Szerettem volna tudni, hogy mik játszódnak le a fejében és hogy valójában mi történt.

- Másrészről, ahogy Carlos megtudta, hogy esetleg van rá esély, hogy velünk jöhess és szakítottam Halstonnal, mert.-fogta meg a kezem, de hirtelenjében elakadt a szava.

- Miért James?

- Mert mióta ismerlek, azóta tetszel nekem. Sajnálom, hogy akkor Halstonnal jöttem össze, csak azt gondoltam, hogy neked az lenne a legjobb ha nem járnánk. Mert rengeteg a fellépés és az utazás. Nem akartam, hogy így végződjön. Te ennél sokkal többet érdemelsz. Ne haragudj Liz, tényleg.

- Köszönöm James, csak az a baj, hogy rég nem kíméltél meg a dolgoktól. Mert amikor Carlos felhívott és beszéltünk te belevisítottál a telefonba, hogy "Van barátnőm!" nekem mint egy összenyomott narancs úgy préselődött össze a szívem. Hetekig ki sem mozdultam a szobámból, csak voltam. Ültem és bámultam magam elé, anyáék azt sem tudták mi a bajom, vagy hogy élek még.

- Szeretném, ha most minden jól alakulna veled is és velem is. Szeretném ha az én és te szóból egy mi szót faragnánk. Ha te benne vagy. Mert azt hiszem,most világosodtam meg, hogy nekem te kellesz.-mosolyodott el James

- Én is azt szeretném, de nem kellene sietnünk. Attól, hogy úgy ismerjük egymást mint a saját tenyerünket nem szeretnék semmit sem elkapkodni. Nem mehetnénk el mondjuk néhányszor randizni?

- Ha azt szeretnéd Liz, hát legyen. Ma este ráérsz?

- Szerintem igen James.

- Jó, akkor este találkozunk. Vegyél fel valami csinit!-kacsintott rám, majd miután homlokon puszilt elment. Gyorsan tárcsáztam Jess számát, aki villámgyorsan át is ért a tőlünk balra lévő 2. házból. Éppen mentünk fel, amikor Jess magyarázott nekem az estéről, észre sem véve azt, hogy vele szemben is közlekedik valaki. Így hát a barátnőm és Kendall egyenesen egymásnak mentek, és legurultak a lépcsőn.

- Jól vagytok?-kérdeztem ijedten, mert féltem, hogy valamelyikőjük esetleg megsérült.

- Én igen!-válaszolt nyugodt hangon Kendall

- Én is.-tette hozzá Jessica, majd hagyta, hogy a sorstársa felsegítse őt a földről.

- Liz, vigyázz a barátnődre. Nehogy valami baja legyen ennek a szépségnek, akit remélem látok még.-kacsintott rá a barátnőmre, majd a bejárati ajtón át távozott a kertből. Felmentünk az emeletre és kiválasztottuk a megfelelő ruhát estére. Elmentem megfürödni, majd míg én a hajamat szárítottam és vasaltam Jess kifestette a körmeimet. A végeredményt látván elismerően bólintottam a barátnőmre, majd óvatosan még is sietve lementem a lépcsőn. James pedig már az alján várt rám.

- Hölgyem!-nyújtotta a kezét, majd amikor én belehelyeztem az enyémet egy lágy csókot lehelt rá. Ezután elindultunk az egyik belvárosi étterembe.

- Szóval, akkor ezek szerint én is tetszem neked.-hozta fel a témát James, miközben a másodikat fogyasztottuk.

- Igen, de ezt Carlos nem mondta? Ő mindvégig tudta a dolgot.-válaszoltam a feltett kérdésre, majd bekaptam a közben feltekert spagettimet.

- Nem mondta, ilyenről szó sem esett, még akkor sem amikor rólad kérdezősködtem ilyen ügyben. Mindig azt mondta, hogy ő nem tud semmit, ha szeretnék valamiről tudomást szerezni hívjalak fel téged.

- Miért nem hívtál?

- Mert nem akartam pont tőled hallani a nemleges választ.

- Igent kaptál volna.-kortyoltam bele a vizembe

- Most már tudom.-mosolyodott el

***

- Köszönöm ezt a csodálatos estét Liz, nagyon jól éreztem magam, és örülök, hogy néhány dolgot megbeszélhettünk és tisztázhattunk.-mosolygott rám széles mosollyal James, miközben besegített a kocsiba

- Nem James, én köszönöm szépen. Csodálatos este volt.

Otthon mielőtt bementünk volna James elkapta a kezem,és visszarántott. Olyan közel volt az arca az enyémhez, hogy az ajkai szinte súrolták az enyémet.

- Liz!

- Tessék James.-néztem bele mélyen a szemébe, ami csaknem teljesen elkábított olyan gyönyörű volt.

- Megcsókolhatlak?-kérdezte bátortalanul, bár a szemében a reménység és a szerelem tüze együttesen izzott.

- Nem túl korai ez még?

- De lehetséges. Akkor Liz, ha te is megakarsz engem csókolni csak szólj. Mert én nagyon vágyom rá,hogy kipróbáljuk mennyire is izzik köztünk a kémia.

- Megígérem, hogy szólok. Na de gyere.-ragadtam meg a kezét, majd bent pár percre elváltunk, hogy beszélhessek erről a dologról a bátyámmal.

- Carlos!-kiáltottam-Merre vagy?

- A nappaliban egyedül, miért?

- Beszélhetünk?-ültem le mellé a kanapéra, majd a vállára hajtottam a fejem

- Persze.Milyen volt a randi?

- Nagyon jól éreztem magam, de tényleg igazán jól. És szeretném ha Jamessel elmélyülhetne a kapcsolatunk, de ha ez téged vagy a fiúkat zavarja nem teszem. Nem akarok neked rosszat.

- Beszéltem a fiúkkal. Egyértelműen látszik, hogy James és te is csak úgy ragyogtok mikor egymás közelében vagytok, szóval mi az áldásunkat adjuk. De ha megbánt én verem be a képét.

- Szeretlek Carlitos, és mindent köszönök neked!-pusziltam meg, majd felfutottam az emeltre

- Én is szeretlek Liz.-kiáltott utánam

- James, alszol már?-kérdeztem miközben bemásztam mellé az ágyba, és magamra húztam a takarómat.

- Majdnem. De mondjad csak Liz.

- Felém fordulsz egy pillanatra?-kértem meg kedvesen, mire ő megfordult és belenézett a szemembe azzal a két gyönyörű mogyoróbarna szemével.

- Mit szeretnél?-kérdezte már álmos hanggal

- Jó éjt James, és még egyszer köszönöm a mai napot. Egyszerűen tökéletes volt!-hajoltam hozzá, majd lágyan megcsókoltam

- És most már teljes is.-húzott magához, majd szépen lassan együtt elaludtunk az éjszakai félhomályban.

1.rész-New Chance

Érezted az, hogy nem vagy felhőtlenül boldog és az életednek nincsen értelme, annak ellenére, hogy sok barátod van és egy hatalmas családod? Nos én ezek ellenére minden egyes nap ezt érzem. Ugyanis hiába van nagyon sok barátom, ha azok csak a jóban vannak mellettem. Igen, ezek az érdekbarátok. És mindezt azért,mert a bátyám egy híres bandában énekel. Napról napra azt érzem, hogy nem vagyok elég jó, és nekem semmi sem akar összejönni. Az álmaim is távolinak és elérhetetlennek tűnnek, így hát egyetlen értelme maradt az életemnek. A bátyám Carlos. Elizabeth Pena vagyok, aki egy átlagos lány. Aki szinte mindig egyedül érezte magát. Eddig a napig. Ugyanis ezen a napon egy új reményszál látszik megcsillanni az életében. Az én történetem korán sem átlagos, de megbizonyosodik benne, hogy ha küzdesz és akarsz bármit elérhetsz.

Csak egy újabb átlagos reggelnek indult.

- Elizabeth! Kicsim.Kelj fel, nemsokára megérkezik Carlos és a többiek.

- Mindjárt anya, csak 2 perc!-mutattam ki még álmosan 2 ujjamat a takaró felett, majd a fejemre húztam a párnámat is.

- Nem bánom, de apád most indult el értük a reptérre. És ha nem akarsz zuhanyozni, azt javaslom kelj fel saját erődből. Tényleg 2 perced van, utána ha leöntenek nem védelek meg.-majd gyorsan elhagyta a szobámat, hogy elkészítse az aznapi ebédet. Mikor vendégeket várunk anya kiteszi a szívét lelkét az ételekért, és rendszerint alig marad ideje a terítésre. Így hát elszántam magam, és készülődni kezdtem. Egy fekete cicagatyát vettem fel egy fehér angol zászlós toppal, majd elindultam lefelé,hogy segítsek elvégezni néhány utolsó dolgot. Szerencsére gyorsan végeztem, így felmehettem és kivasalhattam a hajamat. Pont végeztem amikor hallottam, hogy apa kocsija felgördül a feljáróra. Gyorsan kihúztam a vasalót, és félretettem kihűlni. Megnéztem magamat a tükörben, és mikor megelégedtem a külsőmmel kisétáltam a korláthoz, és onnan figyeltem az eseményeket csöndben.

- Hello anya megjöttünk!-kiáltott a bátyám, majd a nevetgélő haverjait otthagyva az előszobában elindulva a konyha felé, hogy köszöntse anyát.

- Szervusz kisfiam!-ölelte át Carlos-t anya boldogan- Mond csak eszel te rendesen? Kissé kezdesz lefogyni.

- Dehogyis anya! Persze, hogy eszem rendesen. Lisa merre van?

- Valahol fent vasalja a haját. Fogalmam nincs melyikőjüknek akar tetszeni!-bökött a fiúk felé anya fakanállal.

- Én sejtem!-mosolyodott el Carlos, majd odament Jameshez, hogy valamit súgjon neki. Ajjaj, honnan tudja Carlos, hogy nekem bejön James? Ezért még számolok vele. Továbbra is érdeklődve figyeltem az eseményeket.

- Oh Lisa! Olyan szép vagy mint a frissen nyíló virágos kert, légy az enyém és felvirágoztatom az életedet.

- Oh James! Mért vagy te James? Tagadd meg az atyádat, és told le a gatyádat!

- Na igen, ez az én húgom!-nevetett fel Carlos harsányan, majd Logan és Kendall is csatlakozott hozzá.

- Ez nem jött be Maslow.-sétáltam le mosolyogva a lépcsőn, majd megöleltem James-t.

- Majd másodszorra bejön!-kacsintott rám, és még egyszer magához ölelt.

- Nem hiszem!-löktem le a kanapéra, majd sorban megöleltem Logan-t, Kendall-t és a bátyámat is. Aztán leültünk a kanapéra beszélgetni. Úgy 5 perccel később anya szólt, hogy mehetünk enni, és mint egy szép nagy család leültünk és kulturáltan megebédeltünk. Délután sétáltunk egyet a városban és beszereztünk néhány dolgot a fiúknak a turnéra. Amikor hazaértünk anyáék kérték, hogy mindannyian üljünk le a kanapéra, mert szeretnének bejelenteni valamit. Mondták, hogy mint tudjuk most lesz a házassági évfordulójuk, és kihasználnák azt az utat amit még anya szülinapjára vettünk 3 hónappal ezelőtt. Kezdtem örülni, hogy talán egyedül lehetek majd a házba azt csinálhatom amit akarok de szép is lenne ez az álom ha nem foszlana rögtön széjjel.

- Lisa, te pedig arra a 2 hónapra a nagyihoz költözöl vidékre.

Csendesen beleegyeztem, úgy sem tehettem volna mást, de Carlos és a többi srác gyanakvóan összesúgtak, majd egy széles mosoly jelent meg mindannyiuk arcán?

- Na most mit mosolyogtok?-kérdeztem egyszerre anyával és apával.

- Hát, mivel James és Halston szakítottak, és megüresedett egy hely a turnébuszunkban, és Alexa is örülne ha újra láthatná Lisa-t, valamint szerintem a hugicám nem akar a nagyinál tanyasi életet élni,mondjuk eljöhetne velünk a Summer Break Tour-ra, ha szeretne.-mosolygott rám a bátyám

- De jóó!-ugrottam boldogan a fiúk ölébe, na jó pontosabban csak Jamesébe.- Anya, ugye elengedtek? Légyszi, légyszi, légyszi!-kérleltem őket kiskutya szemekkel.

- Rendben van Elizabeth, ha ennyire szeretnél menni, és Carlos vigyáz rád, akkor menj velük.

- Vigyázok rá Anya!-ígérte meg Carlos

- És mi is vigyázunk rá Mrs. Pena!- helyeselt Kendall is

- Mikor indultok?-kérdeztem apától boldogan, mert örültem, hogy végre lehetek egy kicsit a szeretett bátyámmal.

- Hát holnap, ha minden igaz. Ti pedig akkor szombaton vissza Los Angelesbe és onnan pedig a turnéra. Nem igaz?

- De igen apa!-bólogatott a bátyám

- Amíg itt vagytok ne szedjétek szét a házat, és a konyha és a tűzhely közelébe lehetőleg csak Elizabeth menjen. Mielőtt megint majdnem felgyújtjátok a házat.-csóválta meg a fejét anya

- Megígérjük! Kis angyalok leszünk!

- Reméltem is Elizabeth. Na most már menjetek aludni. Viszont Elizabeth, valamelyik fiúnak veled kéne aludnia.

- Bár nagyon nem tartom ezt jó ötletnek, de mivel Carlos és Elizabeth nem képes megaludni egymás mellett muszáj ezt a lehetőséget választani.-morogta apa

- Önként vállalkozom!-pattant fel James, amitől én leestem a földre- Ne haragudj Lis, elfelejtettem, hogy az ölelemben ülsz.-segített fel a földről James

- Semmi baj, akkor én most megyek aludni. Jóéjt mindenkinek!

- Veled tartok, nem akarlak később megzavarni.-követett James, de Carlos hirtelen elkapta a karját

- Csak okosan Maslow.-biccentett a bátyám

- Nem lesz gond Pena.

- Ajánlom. Na gyertek fiúk megmutatom a szobámat én is. Jó éjszakát apa és anya!-követett minket a többi srác is, majd mi jobbra ők pedig balra fordulván szétváltunk.

Prologue~

 Minden próbálkozásunk, hogy együtt legyünk hiába való volt. Dermedten figyeltem őt, ahogyan próbál megvédeni engem és a kapcsolatunkat. Minden erejével erre koncentrál nem adva arra jelet, hogy ő ezt feladná, pedig a saját barátaival állt szemben. Tudtam, hogy nem számíthatunk nagy segítségekre, ugyan is ebben a percben nem csak a barátaival harcol hanem a rajongóival is. És mindezt csak kettőnkért. Vajon nyertesként kerül ki ebből a véget nem érő és már harcba torkolló küzdésből, vagy szépen lassan elengedjük és elfelejtjük egymást? Az utóbbira valahogy több esélyt láttam. Bosszús tekintetek lesték minden mozdulatomat és reakciómat, és csak arra vártak, hogy ellene forduljak és észhez térjek. De az a pillanat az életem végét jelentené. Először most érzem azt, hogy igazán szerelmes vagyok, és mégis elakarnak mellőle választani? Nem ez a legjobb és legbölcsebb megoldás a problémákra. De nekünk sem kellett volna eltitkolni a kapcsolatunkat. Vajon megnyerjük a csatát? Ha nem akkor együtt bukunk el, mégis megérte. Nekem ezerszer megérte, hogy vele lehettem. A szerelmemmel, aki az is marad örökre.Az ő helyét nem veheti át más. Csak egy váratlan fordulat, ami észhez téríti a másik tábort. De vajon akkor már nem lesz késő mindent helyreállítani?