4.rész-Secret letter on my bed

Reggel korán ébredtem a srácok még körülöttem aludtak. James a hátán fekve mosollyal az arcán aludt míg Carlos és Alexa összeölelkezve szuszogott. Halkan felöltöztem a futó ruhámba és szintén csöndben elhagytam a kocsit. Tettem két-három kört a környéken futva, majd lementem a tengerpartra és nyújtottam egy kicsit. Amikor kellően kifáradtam visszasétáltam a kocsihoz, ahol összetalálkoztam az éppen félkómásan sétálgató Logannel. Elbeszélgettem vele egy kicsit a mai estéről és kiderült számomra, hogy a srácok előtt valami másik velem egyidős srác lép fel és ez eléggé kíváncsivá tett, úgyhogy elkezdtem nyomozni az ügyben. Bementem a kocsiba, ahol továbbra is síri csönd uralkodott. Levettem a cipőmet és visszabújtam James mellé aki erre elkezdett mocorogni.

- Fent vagy James?

- Már fent.-nyitotta ki lassan a szemeit és oldalra fordította a fejét így pontosan az én szemembe nézve.

- Jó reggelt.-köszöntöttem mosolygósan

- Neked is Liz.-törölte meg álmosan a szemét majd egy hatalmasat ásított.-Hány óra van?

- 8. Kérdezhetek valamit?

- Aha.Persze!-mosolyodott el, pedig láttam a szemén,hogy aligha tudja nyitva tartani és ha nem küzdene egy kicsit biztosan egy szempillantás alatt lecsukódna és újra az álmok világába zuhanna, ahol talán valami mézédeset és csodálatosat álmodhatott.

- Logan mondott valami olyasmit, hogy van egy velem egyidős srác aki a turné alatt előzenekarként lép fel. És felőle szeretnék kicsit érdeklődni.-túrtam bele egy csepp aggodalommal a hangomban, mert tartottam tőle, hogy azt hiszi erre, hogy nekem nem fontos és rögtön le is cserélném másra. Pedig nem így van. Csak kíváncsivá tett, hogy ki az a fiú és hogy-hogy nem ismerem annak ellenére, hogy az én korosztályomba tartozik.

- Jacksonnak hívják és igen veled egyidős. Annyira nem híres mint mi vagy a One Direction srácai, mert igazából most tör ki a köztudatból, és igazából mi ezzel segítünk neki, hogy őt kértük fel előzenekarnak.

- Értem. De most ne hidd azt, hogy azért kérdezem, mert ő érdekelne engem. Mert egyszerűen csak kíváncsi vagyok arra, hogy miért nem ismerem annak ellenére, hogy kéne. Tényleg nem változtat semmin meg ilyenek, de szívesen megismerném és összebarátkoznék vele. De attól még te tetszel.-fejeztem be igencsak elpirulva, de hogy ne legyen annyira feltűnő lehajtottam a fejemet és a cipőmet pásztáztam a tekintetemmel.

- Oké Liz, nem is gondoltam ilyenre.-húzta mosolygósra a száját, majd az állam alá nyúlt és megemelte azt. Ahogy egymás szemébe néztünk összerándult a gyomrom, és a gyomromban lévő lepkék verdesni kezdték apró szárnyaikat. James lassan közeledett felém és én kissé zihálva vettem a levegőt. Ajkai szinte már súrolták az enyémet, de ő még habozott. Lassan lecsuktam a szemem és átadtam magam az érzésnek. James ajkai az enyémre tapadtak, keze a derekamra vándoroltak míg az enyémek beletúrtak kusza hajába. Az első igazi csókunk most ért véget, és az érzése szavakkal leírhatatlan.

- Liz, ez csodálatos volt. Te vagy a legjobb.-mosolyodott el

- Te sem vagy semmi.-döntöttem a homlokom az övének-Mi akkor most?-kérdeztem kissé elhaló hangon, mert féltem,hogy esetleg James nem gondol olyannyira komolyan mint én őt.

- Szerintem igen.-nevetett fel, majd újra megcsókolt. Gyorsan összekészültünk és elindultunk, hogy sétáljunk egyet a közeli parkba. A rengeteg nevetést egyszer csak egy hatalmas rajongó csapat zavarta meg aki egy kis kört alkotva elzárta előlem Jamest. Hamar meguntam a várakozást, ezért elindultam a park másik vége felé. Ez az átka ha a barátod híres kevés időt tölthetsz vele mert a rajongók előbb-utóbb mindenhol megtalálnak és elérik, hogy velük foglalkozzon. Vajon megéri ez nekem? Nem kéne inkább egy átlagos sráccal járnom? Szépen lassan elmerültem a gondolataimban, amikor egy kéz kulcsolódott össze a derekamon és magához húzott.

- Na mi a helyzet? Megijedtem amikor eltűntél.-puszilta meg a nyakam James, amibe egyenesen beleborzongtam.

- Semmi, csak gondoltam, hogy sokáig fog tartani az autogramm osztogatás és amúgy sem bírtam elviselni ahogy a rajongók puszilgatnak. Oké tudom, hogy megérdemlik meg minden de én nem szeretem nézegetni.

- Hé Liz te féltékeny vagy, de figyelj.-nézett mélyen a szemembe, majd lágyan megcsókolt.-Ilyet egyik rajongó sem fog kapni míg veled vagyok. Na menjünk, mert már kerestek a többiek. Nekem próbálni kell neked meg Alexával van dolgod.-ragadott kézen és újra elindultunk az ösvényen most már hazafelé. Otthon gyorsan elköszöntünk egymástól és kétfelé indultunk el. A fiúk a próbaterembe míg mi Alexával bevettük a várost. Megjártuk az összes boltot, és betértünk egy kávézóba is. Igencsak elment az idő, és mire ráeszméltünk már el is kezdődött a koncert. Úgyhogy hanyatt-homlok rohantunk vissza táskákkal megrakodva. Amikor visszaértünk Alexa csak ledobta a táskákat felvette a ruháját és futott is a tőlünk 5 percre lévő stadionhoz. Én is mentem volna vele, de az ágyamon egy nem várt ajándék fogadott. Egy vörös rózsa és egy fehér boríték terült el a takarómon. Jackson-t szerettem volna meghallgatni, de mivel már úgy sem értem volna oda mindegy alapon felbontottam a levelet, leültem az ágy szélére és olvasni kezdtem.

Drága Elizabeth!

Ez egy szerelmes vers ami neked szól,

gondolj rám mielőtt elalszol,

kezedbe adom a versemet,

vagy képzeletben mondom,

hogy szeretlek.

Fogom a két kezed, nézem az eget,

számolom a percet,

várlak téged, amíg én írok csak rád várok,

szavaimat ideírom,

gondolataim rólad szólnak,

s versben rímeket faragnak,

elmondom hát mit érzek,

hogy tudd,hogy érted létezek.

Egy szerelmes vers ami neked szól,

mindig olvasd el mikor elalszol,

hogy kezedbe adtam az életem,

vagy írjam, tovább a versemet.

Itt a képed, nevetsz rajta,

mosolyod szavaimba hajtja,

érzem illatod, csábító mámort,

szívem érzését talált el Ámor,

örülök neked ha látlak téged,

s tudom, miért élek,

s látod a verset ahogy véget ér,

olvasd el ahányszor csak élsz.

Egy srác aki szeret.

Vajon ki lehet az? Ki írt nekem ilyet és ki hagyta itt a takarómon? Biztos James volt,más nem is jutott az eszembe abban a pillanatban. De vajon nem gondoltam rosszul?