7.rész-Paris and broke up.

- Hé Alexa, 3-ig ugye visszaérünk, mert találkozóm van valakivel, és ez eléggé fontos lenne számomra.

- James?

- Áh, nem. Figyelj erről nincs mit megvitatnunk. Túlságosan elfoglalja az éneklés, meg hogy megfeleljen a közönségének, hogy észre sem veszi, hogy van valakije akivel illene törődnie. Meg aztán ott van Halston, ami semelyik oldalról nincs megcáfolva vagy megerősítve.-csóváltam meg a fejem csalódottan, mert már napok óta azt éreztem James mellett, hogy csak barátok vagyunk. Nem bújt oda úgy hozzám, mint az elején, sőt nem is fáradozik azzal, hogy a közelemben legyen a legtöbbet. Valahogy minden fontosabb lett hirtelen neki, mint az, hogy velem legyen.

- És Jackson a te részedről.-nevetett fel Alexa

- Ezt a bátyám állította? Mert ha igen, felesleges hinned neki, ugyan is tökre nem jön be Jackson. Barátnak jó lenne meg minden, helyes nem az a baj, csak hát tudod nem az esetem.

- Igeeen. Persze, én meg most estem le a falvédőről. Látszik rajtad kedves Elizabeth Pena, hogy nagyon is bejön neked Jackson Guthy.

- Francba, akkor majd álarcot húzok. Egyébként meg csak tetszik. Hogy lehetnék belé szerelmes, ha nem is ismerem.

- Jamesbe is úgy estél bele, hogy nem ismerted. De van elég időd megismerni még, és szerintem Jacksonnak is bejössz, szóval ő nem fogja ezt a témát annyiban hagyni. Na de gyere, mert a végén még megváratod szegény fiút.-ragadott kézen Alexa

- Várj honnan veszed, hogy Jacksonnal találkozom ma?-pislogtam nagy szemekkel

- Leesett ezek után. Na induljunk már, nem bírok magammal. Vennem kell egy-pár ruhát. Meg neked is. Na gyere.-karolt belém, majd elindultunk, hogy bevegyük Párizs városát és az ottani ruhaboltokat. Szerencsére minden boltban találtunk egy megfelelő ruhadarabot, amit sikeresen meg is vásároltunk. Beültünk egy kávézóba, ahol Alexa egy expresszót én pedig egy Latte Macchiato-t rendeltem, amit egy rövid beszélgetés alatt el is fogyasztottunk. Három előtt pár perccel visszasétáltunk az Eiffel toronyhoz, ahol 8 szatyorral megrakodva vártuk, hogy Jackson megérkezzen. Percre pontosan 3-kor megérkezett, és üdvözölte Alexát. Ezután ő a táskákkal a kezében elindult vissza a szállás felé. Egy darabig csak néztük, ahogy az alakja távolodik az épületek között, majd egymás felé fordulva zavartan álltunk néhány percig.

- Hát szia!-törte meg a csendet Jackson, majd kissé zavartan rám mosolygott.

- Szia!-mosolyodtam el én is, majd miután egy újabb kínos csend következett volna, felajánlottam, hogy elindulhatunk felfedezni a várost. 

Először elmentünk hajókázni a Szajnán és élveztük azt, hogy csak miénk a kinti fedélzet. Rengeteget nevettünk, és szinte mindent megtudtunk egymásról. Jacksonnal egyszerűen bármiről, bárhol el lehet beszélgetni, úgyhogy ő egy igazán csodálatos barát lehetne. A bökkenő csak ott van, hogy nekem piszokul tetszik, és inkább kezdek felé húzni mint James felé.Iránta már nem érzem azt amit a turné kezdetén, sőt az kezd barátsággá alakulni. A nap folyamán megnéztük még a Tüileriák kertjét, a Louvre-t, a Notre Dame-ot. Sétáltunk a Champs-Élysées-en, ahol Jackson a Disney boltban vett nekem egy oroszlánkirályos plüssfigurát. A nap zárásaként felsétáltunk az Eiffel torony tetejére, ahol gyönyörködtünk az épp lemenő napban.

- Párizs csodálatos város. Köszönöm, hogy megmutattad nekem.-néztem szét a városon, ahol már kigyulladtak az esti lámpák, fényárba úsztatva a várost.

- Igen, főleg naplementekor. Ugyan nincs mit, neked bármikor.-lépett közelebb hozzám, majd a kezét is közvetlenül az enyém mellé helyezve folytatta-Liz, mondanom kell valamit.

- Mit Jackson?-fordultam felé mosolyogva

- Nekem már az első találkozásunk óta tetszel. Nagyon. Sajnálom, hogy Jamessel vagy mert látom, hogy mostanában alig törődik veled, sőt talán mondhatnám úgy is, hogy szinte semennyit. Biztosra mondhatom,hogy én sokkal többet adhatnék neked mint ő. Soha nem csalnálak meg, mert te vagy a legklasszabb csaj akivel valaha is találkoztam. Veled bármiről el lehet beszélgetni. Vicces vagy, de ugyanakkor hihetetlenül érzelmes és romantikus lány is. Olyan amilyet én mindig is kerestem magam mellé, és hidd el ha velem lennél soha de soha nem engednélek el magam mellől. Ha most nem James barátnője lennél, ebben a percben megkérdezném, hogy lennél e az én barátnőm. De tiszteletben tartom amit iránta érzel, és megpróbálkozom azzal, hogy csak barátként tekintsek rád, úgy ahogy te is így tekintesz rám.

- Jézus. Most erre mit mondjak.-túrtam bele meglepődve a hajamba.-Nézd Jackson, erre nehezen tudok válaszolni még is megpróbálok, mert a fele sztorit rosszul tudod.Azt hiszem, vagyis biztos vagyok benne, hogy James iránt már csak barátságot érzek és itt lenne az ideje szakítani, mielőtt még fájna az elválás. Az meg, hogy rád csak barátként tekintek teljesen máshogy van, főleg a mai nap után. Az első pillanatban megtetszettél, mond ki ne veszne bele abba a két gyönyörű mogyoróbarna szembe? 

- Nem erre számítottam. Azt hittem, hogy te Jamest szereted. 

- Már nem.-hajtottam le a fejem

- Tényleg?-emelte fel az állam

- Tényleg.-nyeltem le a torkomban lévő hatalmas gombócot

- Tudod, hogy te vagy a legszebb lány akivel valaha is találkoztam?-simította végig az arcom, amibe teljesen belepirultam.

- Te is helyes vagy.-mosolyodtam el, mire ő is széles mosolyra húzta az ajkait és felém hajolt miközben kissé magához húzott.

- Ez meg mi a jó büdös fene?-kiáltotta el magát valaki idegesen a hátunk mögül, mire mindketten a hang irányába fordultunk.-Guthy, megmondtam, hogy hagyd békén a csajom. Nem voltam talán elég világos?-lépett Jackson felé James, de én közéjük állva megakadályoztam, hogy a barátom laposra verje Jacksont.

- Most mit kell itt jelenetet rendezni Maslow?-vontam fel idegesen a szemöldököm, majd összefontam a karomat magam előtt.

- Milyen jelenetet Liz? Jogom van hozzá nem? Megakart csókolni ez a féreg.

- Fogd be a szád James. Talán meg sem történik ha velem foglalkozol nem a kis Halstonnal.

- Okolj engem. Persze benned meg egy cseppnyi hiba sincsen.-emelte fel a hangját James, és látszott, hogy majd szétrobban a dühtől.-Tudod mit Elizabeth? Menjetek el a jó büdös francba mind a ketten. Egymásnak vagytok teremtve, mindketten gerinc nélküli alakok vagytok. Remélem világos voltam, veled végeztem. Örökre. Nem gondoltam volna, hogy egy ribanc vagy. És még te ócsárolod Halstont. Hát van bőr a képeden? Szánalmas vagy.-indult el lefelé a lépcsőn, de én még az idegességtől már sírva utána kiáltottam

- Én ribanc? Köszönöm szépen James, soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondod. Tudod mit, rohadj meg. Vedd el a kis szőke szöszidet engem meg hagyjál békén jó?

- Meg lesz ne aggódj-ordított vissza

- Hogy lehet ilyen?-fordultam Jackson felé sírva

- Mindig is tudtam, hogy James Halstont szereti, amit levágtak Seattleben amikor nem voltál ott. Nem szeretlek ilyennek látni, ne sírj. Miatta nem érdemes. Sokkal jobb ember vagy.-húzott magához, majd a vállába fúrva a fejem lassan megnyugodtam. Annak ellenére, hogy tudtuk otthon mekkora vita lesz ebből, elindultunk hazafelé. Amikor a campingbe értem láttam, hogy James és Carlos éppen az én cuccaimat húzza-vonja.

- Mi a jó istent csináltok a cuccaimmal?

- Na megérkezett a Miss Tökély. Tudod mit? Vagy te mész el innen vagy én!

- Megadom ezt az örömöt Maslow.-rántottam ki a bátyám kezéből a cuccaimat, majd felkaptam azokat, hogy elinduljak.

- Jól elszúrtad te barom.-lökte meg a bátyám Jamest, aki kicsit sem törődve azzal, hogy mit tett bement és utána a színét sem láttam.

- Liz. Gyere vissza.

- Nem. Hagyjál Carlos. Én vagyok a szar, akkor köszönöm szépen nem maradok.

- James ugyanúgy hibás ebben!

- Nem érdekel. Megyek aztán kész.

- Jackson. Vigyázz rá kérlek.

- Bármikor.-lépett mellém Jackson, és átkarolta a vállam

- Remek. Enyelegjetek a képem előtt.

- Most már fogd be James.-sziszegte Carlos, majd búcsút intve nekünk bement a lakókocsiba. Mi pedig elindultunk egy jó messzi sátor felé, hogy ne a szabad ég alatt töltsük az éjszakát.

6.rész-He is Jackson?!

Este rengeteget forgolódtam az ágyban többszörösen is oldalba rúgva Kendallt. Egy idő után megfogtam a takarómat a párnámmal karöltve és átcuccoltam a kényelmetlen kanapéra. Valahogy nem találtam a helyet sem az ágyban, sem pedig ebben a buszban. Hiányzott James közelsége, az illata az ölelése de egyben a léte is. Aztán eszembe jutott a tegnapi dolog, ami egyszerűen nem hagyott nyugodni. Talán igazat mondott, és tényleg Halston akaszkodott rá James-re és nem fordítva. Végül hosszas töprengés után újra a kezembe vettem a cuccom, és halkan kiosontam a busz ajtaján. Lassan és figyelmesen indultam el a kamping ösvényén, hogy elérjem azt a kocsit amelyikben a banda másik fele tartózkodott. A fák ágai sustorogtak, valahol a földön pedig ugrált egy kisállat, s én félelmemben minden egyes apró, jelentéktelen zörejre összerezzentem. Megszaporáztam a lépteimet, így gyorsabban elértem a lakókocsit.Vaksötétben végigtapogattam az ajtón, hogy megtaláljam a kilincset. Amikor meglett halkan benyitottam majd miután beléptem halkan behúztam magam mögött az ajtót, és elindultam az ágyak felé. A felső ágyon Carlos és Alexa összeölelkezve aludtak, James pedig befelé fordulva csendesen szuszogott. Halkan leültem az ágy szélre és kicsit megráztam a vállát, mire ő felém fordult és lassan kinyitotta a szemét.

- Liz, hát te?-kérdezte meglepődve, ugyan akkor boldogan. Amint meglátott rögtön kipattant a szemből az álom.

- Átjöttem, mert nem tudok ott aludni. Meg aztán gondolkodtam, és ez nem várhatott reggelig. Ne haragudj,hogy felébresztettelek.-daráltam szégyenlősen a szavakat a fejemet lehajtva.

- Ugyan Liz, ha te kéred bármikor és bárhol felkelek. Csak neked. És mire is jutottál?-ült fel lassan az ágyban, majd mélyen belenézett a szemembe.

- Hát arra,hogy hiányzol nekem meg minden és nehezen tudok nélküled létezni.

- Én is nehezen aludtam el nélküled Liz. Tényleg. Sajnálom, ha félreértetted amit láttál, de nem történt semmi. Nekem semmit nem jelent Halston. Legalábbis már semmit, de mostanában nem is fog. Nekem te kellesz, veled egészülök ki. Remélem nem akarsz velem szakítani.

- Nem tudom mit akarok James.

- Szeretsz még engem?

- Biztosra mondhatom, hogy igen.

- Akkor jó!-terült el egy széles mosoly az arcán, majd a tenyerei közé fogta az arcomat és lágyan többször is megcsókolt.-Soha, de soha többé nem akarok veszekedni Liz. Mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni!

- Én sem téged. De szerintem aludjunk,mert holnap egy újabb nap és ráadásul reggel utazunk Párizsba.-dőltem végig az ágyon, majd magamra húzva a takarót és elhelyezkedve szorosan James mellett mély álomba szenderültem. Az álmomban egy tisztáson jártam, ahol rengeteg csodaszép és minden színben pompázó virág nőtt. Elindultam az egyik rózsabokor felé, hogy egy mélyet szippantsak az isteni illatából, amikor valaki a nevemet szólította. Körbenéztem,de nem láttam senkit,ugyan is minden oldalról egy élénkzöld koronájú erdő vett körül. Felegyenesedtem, és a hang irányába fordulva vártam. Néhány perc elteltével újra megszólalt a hang. Azt mondta, hogy nagyon figyeljek és vigyázzak mert a mai napon találkozom életem nagy szerelmével, és el fogom szalasztani a lehetőséget ha nem járok nyitott szemmel. Visszakérdeztem, hogy ki életem szerelme és lélegzet visszafojtva vártam a választ, a hang tulajdonosa vett egy mély levegőt és arra készült hogy elmondja, de ebben a pillanatban megszűnt az álmom és már a való világban voltam.

- James. Fenébe. Tudod milyen fontos volt ez az álom számomra?

- Nem. Bocs. Csak indulnunk kell, hogy odaérjünk Párizsba. Tudod ott már délután van! Úgyhogy készülj megyünk. Mellesleg miről álmodtál kicsim?

- Izé. Nem fontos. Megyek pakolni. Szia!-pusziltam homlokon majd megkerestem a bőröndömet és belepakoltam a cuccaimat szépen. Nemsokára elindultunk a reptérre, ahol miután becsekkoltunk felültünk a repülőre szép sorjában. Először ült fel Carlos, Alexa és Logan, mögötte pedig szintén egy hármasban James, én és Kendall. Miután felszálltunk kezdtem egyre izgatottabb lenni, mert boldoggá tett az a tudat, hogy végre láthatom álmaim egyik városát Párizst valamint, hogy végre találkozhatok Jacksonnal és talán benne meglelem a legjobb fiúbarátomat akinek majd mindent elmondhatok és meghallgat. A repülőút gyorsan eltelt, majd miután leszállás után megkerestük a csomagjainkat elindultunk a stadion felé, ahol az aznapi koncert megrendezésre került. Segítettem a fiúknak átöltözni, majd kimentem a színpad szélére,hogy láthassam Jacksont. Hatalmas sajnálatomra előttem két hatalmas termetű ráadásul sikítozó lány kapott jegyet, így két perc után inkább visszatértem a színpad mögé, és onnan hallgattam a fiúk előadását. Éppen azon tanakodtam, hogy milyen dallamos csengése van Jackson hangjának amikor valaki elém lépett.

- Liz ugye? Szia! Én Jackson vagyok! Örülök, hogy végre látlak.-üdvözölt kedvesen, mire én megfordultam és szembe találtam magamat magával a leggyönyörűbb sráccal akit valaha láttam. Mogyoróbarna szem, barna haj amibe össze-vissza kuszálódtak a szőke tincsek, és kihagyhatatlan az a csodálatos mosoly is. 

- Igen. Szia!-üdvözöltem meglepetten, ugyan is álmaimban sem gondoltam volna, hogy Jackson akár helyesebb lehet magánál James Maslow-nál is.

- De jó látni téged, tényleg. Nem is hasonlítasz annyira Carlosra.-nevetett fel jóízűen, mire én is szélesen elmosolyodtam.

- Igen, sokan mondták már, hogy vagy engem vagy Carlost cseréltek el.-kacagtam fel

- És amúgy láttad már Párizst?-kérdezte kedvesen, amitől kissé zavarba jöttem

- Nem, még nem. De nagyon szeretném már látni.

- Ha akarod megmutathatom neked, én már mindent végignéztem tegnap, de szívesen megnézném még egyszer. Főleg egy ilyen csinos lánnyal mint te!-kacsintott rám mosolyogva, amitől azt hiszem eléggé elpirultam

- Oké.Menjünk, itt a telód?

- Persze!-nyomta a kezembe- De miért?

- Az utolsó hívás a számom,majd hívj fel olyan 3 fele, mert addig Alexával megyek vásárolni. 

- Oké!.-mosolyodott el, majd kissé habozva bár, de felém lépett és megölelt. Hosszasan öleltük egymást, mire valaki felköhintett a háttérben.

- Hé, csak okosan Guthy.-biccentett James, majd mellém lépett és szorosan átölelt

- Őő. Bocsi James, nem tudtam,hogy Liz a barátnőd.-hervadt le rögtön a mosoly Jackson arcáról, és hol Jamesre hol pedig rám nézett.

- James, előre mennél az öltözőbe? Mindjárt megyek utánad.

- Oké baby.-puszilta meg a homlokomat, majd az öltöző felé indulva kiment a szobából.

- Ne haragudj. Izé nem tudom, hogy most együtt vagyunk e vagy sem, mert történt valami a tegnapi koncerten ami eléggé a tetejére állította a kapcsolatunkat. Örülnék, ha ettől még megmutatnád holnap Párizst.-mosolyogtam rá, és reméltem, hogy nem utasítja vissza

- Persze, hogy megmutatom, és akár el is mondhatnád,hogy mi is történt.De most mennem kell, örültem Liz. Akkor majd holnap.-puszilt homlokon ő is, majd az ellenkező irányban távozott a szobából. Miközben én utána bámultam Carlos lépett mellém, és ő is a távozó Jackson után nézett.

- Bátyó, tényleg ő Jackson, aki egyidős velem?

- Aha, igen. De elárulsz nekem valamit?-fordult felém egy nagy mosollyal az arcán

- Attól függ mit?

- Tetszik neked?

- Mi? Nem. Izé. Dehogy is.-hadartam össze-vissza égővörös tekintettel.

- Dehogynem. Ne tagadd már le. Látom, hogy mi van.-nevette el magát, majd elindulva kifelé még belesuttogott a fülembe-Örülnék ha inkább Jacksonnal járnál.

5.rész-Sorry, I'm confused James.

Már csak a koncert végére és az autogramm osztásra értem volna oda a késés miatt, úgyhogy nem is törtem magamat. Inkább végigterültem az ágyamon majd zenehallgatás közben szépen álomba szenderültem. Az éppen velem közlekedő turnébusz is rásegíthetett abban, hogy mélyen aludhassak. Akkor ébredtem fel, amikor a busz egy hatalmasat fékezve leállt az úton, én pedig a hirtelen leállástól a földre pottyantam. 

- Hé Liz!-futott oda rögtön a bátyám, hogy felsegítsen.-Nem fájt?

- Nem.-simogattam meg a vállam-De miért álltunk meg? Talán megérkeztünk?-léptem az ablakhoz, majd széthúztam a függönyt. Csalódva vettem észre, hogy még mindig az autópályán vagyunk,valamint, hogy dugóba keveredtünk.-Aha most már látom.-húztam vissza a lógó textildarabot, hogy újra lesötétítsem a helyiséget.

- Igen,sajnos általában ez van New York felé. Az előbb érdeklődtem Stevenél, és azt mondta úgy 2 óra még az út ilyen tempóban, de megpróbál sietni. 

- Remélem a mai koncertet nem késem le.-mosolyodtam el- Szeretném már megismerni és összebarátkozni Jacksonnal.

- Hát igen.-túrt idegesen a hajába Carlos-Jackson is dugóba került, de ők még csak Seattlenél araszolnak a tömegben. Biztos, hogy nem ér oda New Yorkba. Így Selenát kértük meg, hogy ugorjon be.

- De kár.-sóhajtottam fel, majd leültem a bátyám mellé, hogy amíg csak ketten vagyunk lejátszunk pár menetet az X-boxon. Mikor már hatodszorra vertem el a játékban, feladta, hogy legyőzzön így inkább elfoglalta magát James piszkálásával és felébresztésével. Úgy negyed óra elteltével elérte a kívánt hatást, mert James álmosan és még leragadó szemekkel de felkelt ugyan. Nemsokkal később Alexa is csatlakozott a kis csapatunkhoz. Fél óra araszolás után végre újra felvehettük a normál tempónkat, ezért Carlos felhívta Jackson-t, hogy vele mi a helyzet merre tartanak.

- Szia Jackson! Itt Carlos! Hol vagytok? Mellesleg ki vagy hangosítva! Itt van mellettem James, Alexa és a húgom Liz.

- Akkor sziasztok! Hát haver, biztosan nem érek oda a koncertre mert most értünk ki Seattleből. Repülővel elmehetnék, ha lenne szabad hely valamelyik gépen. Szóval legközelebb Párizsba találkozunk. Én most elindultam vissza Los Angelesbe ott felülök a repülőre és várlak titeket Párizsban. Most viszont leteszem, mert kezd elmenni a térerő. Sziasztok! Szia Liz!

- Szia Jackson.-köszöntünk el, majd nekiálltunk egy kicsit takarítani a buszban. Tök jól elszórakoztunk, majd kettéváltunk. Míg Carlos és Alexa kettesben a nappaliban maradt, addig én és James a szobába töltöttük a maradék időnket.

- Annyira örülök, hogy eljutok Párizsba. Úgy szeretném megnézni az Eiffel-toronyot és hajókázni. Szerintem Párizs a legromantikusabb város.-lelkendeztem Jamesnek, aki szemmel láthatólag kicsit morcos kedvében volt.-Na mi a baj? Min gondolkodsz?-simítottam aggódva végig a hátán

- Semmi Liz. Csak nem szeretem, ha más srácok is hajtanak a barátnőmre.

- Miről beszélsz?

- Jackson.

- Te hülye vagy. Jackson hajt rám? Hagyjad már! Először is nem is ismer, másodszor még egy szót nem beszéltem vele. Fejezd már be!

- Persze. Te aztán féltékenykedhetsz más rajongókra, akiknek nincsen most esélye nálam. De én nem szólhatok Jackson felől, mert nincs igazam. Hát köszi Liz. Jó kis kapcsolat ez.-hajtotta le a fejét miközben a kezeivel idegesen beletúrt a hajába.

- James. Nekem rajtad kívül nem kell más. Majd szólj, ha abbahagytad ezt a nevetséges és alaptalan féltékenykedést, és akkor lehetünk kicsit kettesben nyugodtan.-keltem fel mellőle az ágyról,majd csalódottan az ajtóhoz léptem, hogy kinyissam azt.

- Ne menj Liz.-rántott vissza maga mellé,majd fölém támaszkodott és belenézett a szemembe azokkal a gyönyörű mogyoróbarna szemeivel.-Sajnálom, hülye voltam. De nem akarlak megint elveszíteni, úgy mint akkor.

- Nem fogsz!-mosolyodtam el,majd felhúzódzkodtam, hogy megcsókoljam. Lágyan csókolt, még is lehetett benne érezni a tüzet és a szerelmet, kezével a hátamat simogatta míg az enyémek a nyakán kulcsolódtak össze. Az sem zavart minket, hogy a busz halad az úton velünk, egészen addig nem míg egy huppanó miatt szét nem váltunk.

- Ó jajj. Ugye nem haraptam meg a szádat?-kérdeztem ijedten.

- De egy kicsit. És én a tiédet?

- Nem.Vagyis nem éreztem, szóval biztosan nem.-mosolyodtam el, majd adtam egy puszit az ajkaira.

- Szárazföldre érünk kapsz egy ezerszer jobbat.-kacsintott mosolyogva rám

- Benne vagyok!-nevettem el magam, majd mellé feküdtem és ráhajtottam a fejem a mellkasára, majd az út végéig el sem mozdultunk ebből a pozícióból.

****

Ahogy Selenát végighallgattam, rájöttem, hogy bár ő nem olyan ismert még is fiatal kora ellenére mennyire jó énekes. Megmerítettem bátorsággal magamat, majd kissé ugyan még félve odaléptem hozzá a backstage-ben.

- Szia. Nagyon jó voltál, szépen énekelsz!

- Nagyon köszönöm szépen.-mosolygott rám- Amúgy te hogy-hogy itt vagy? A rajongók általában eddig nem jöhetnek be.

- Jajj. Be sem mutatkoztam. Elizabeth Pena vagyok, a Big Time Rushos Carlos Pena a bátyám azért jöhettem be eddig!-mosolyogtam kedvesen vissza rá.

- Szóval te vagy az a Liz aki végre eltudta úgy lopni James szívét, hogy ő annyira szerelmes legyen, hogy az éneklésen és ezen kívül másra se tudjon gondolni. Minden elismerésem! De most mennem kell. Örültem a találkozásnak! Szia Liz!-ölelt meg, majd az öltözője felé indulva elhagyta a színpad hátulját. Alighogy a srácok is végeztek, Alexa mellettem termett és elkezdett a busz felé húzni.

- Hé.-állítottam meg.-Hova ilyen sietősen? Mért nem várjuk meg Carlos-t és James-t?-néztem rá meglepődve, ugyanis láttam valamit átsuhanni az arcán. Aggódónak és titokzatosnak tűnt ezzel nekem felkeltve az érdeklődésemet a történet iránt.

- Izé. Azt mondták, hogy menjünk utánunk jönnek. Na gyere.-fogta meg újra a kezem, de én rögtön kirántottam a kezemet az övéi közül.

- Alexa. Mit titkoltok előttem?-indultam el az öltözők felé, de ami ott fogadott az nem volt kellemes látvány. Már megértem Alexa reakcióját és kérését, ugyan is James ott állt egy szál nadrágban Halstont ölelve, aki pedig teljesen hozzásimult a kidolgozott felsőtestéhez.  Nem bírtam tovább nézni, ezért már könnyes szemmel de elszántam léptem be a helyiségbe aminek eddig csak az ajtajában álltam.

- James David Maslow!-üvöltöttem olyan hangosan és mérgesen,hogy nemcsak a szoba de az egész stadion beleremegett.-Mi az isten ez?-mutattam rá és a lányra aki még mindig nem engedte el a James derekát.-És ő meg mi a rohadt életnek van itt? 

- Liz. Megmagyarázom. Nem annak látod ami valójában.-lépett el Halston mellől, majd megpróbálta megfogni a kezem, de én még idejében elrántottam előre.

- Igen. Persze. Nézzél palimadárnak. Nem olyan vagyok mit az a nőszemély ott!-mutattam idegesen a mögötte vigyorgó szőke lányra- Lehet, hogy ő totál buta de engem ne nézzél annak, jó?

- Liz. Halston csak azért jött, hogy elmondja nekem, hogy elhagyja Los Angelest és egy darabig vissza sem jön. Kérlek. Kicsim.

- Te nekem ne kicsimmezzél Maslow! Te meg.-mutattam Halstonra aki még mindig nem törölte le a vigyort a képéről-Töröld le rohadt gyorsan azt a tízezer wattos mosolyt a képedről, mert ha az én kezem alá kerülsz tíz wattosat sem tudsz többet produkálni.

- Nekem ne pofázzál kis csitri. Azt hiszed, hogy mert a kis Carlos húga vagy majd mindenki kiváltságosként kezel? Nőjél már fel és ne az álmok világában élj! James az enyém volt,az enyém és az enyém is lesz. Úgyhogy jó lesz, ha nem mászol rá mint egy pióca. Mert ezt már ő is unja.

- Jól van Halston!-lépett mellém Carlos-Lecsitrized a húgom? Húzzál innen most! És ezt jól jegyezd meg! Soha többet egy koncert helyszínére nem léphetsz be. Fiúk, vigyétek ki innen.-intett két biztonsági őrnek akik megfogták Halstont és kidobták a stadionból, James pedig követte a szőkeséget kifelé.

- Carlos. Láttad ezt?-kérdeztem sírva mert már nem tudtam visszatartani a könnyeimet

- Láttam. De ezt nektek kell megbeszélnetek. Most magatokra hagyunk, jó? Itt leszek a szomszéd szobába ha kellenék.-majd távozott, mert eközben James újra visszatért a szobába.

- Mi volt ez James?-kérdeztem már kevésbé idegesen, de a könnyek újra gyűlni kezdtek a szememben.

- Nekem nem jelentett semmit értsd meg! Könyörgöm. Én téged szeretlek és nem őt, az előbb amit mondott az nem igaz. Inkább ő a pióca nem te. Kicsim, kérlek.Nem szeretnélek e miatt a nő miatt elveszíteni. 

- Miért mentél akkor utána ha nem kell neked?-kérdeztem miközben a könnyek potyogtak az szememből

- Megmondtam neki, hogy ne keressen, mert nem érdekel. Csak te érdekelsz. Gyere ide, kérlek.-húzott az ölébe és megpuszilta a fejem, de én rövidesen kibontakoztam az öleléséből.

- Nem tudom James. Összezavarodtam. Nekem ez így nem megy.

- Gyere. Alszunk egyet és reggel mindent megbeszélünk. Csak ne hagyj el. Abba én belehalok.

- Nem. Ma nem alszom veletek. Átköltözöm Kendallékhez. Gondolkodnom kell. Ne haragudj. Mond meg Carlosnak.-fordítottam hátat s közben újra sírni kezdtem. A szívem szakadt darabokra amikor elküldtem, de gondolkodnom kell azon, hogy hiszek e még neki vagy egyszerűen nem marad más mint a szakítás.