![It's like you're my mirror!♥ [Jackson Guthy fanfiction]](http://1.bp.blogspot.com/-KtXyZmrgkiY/UjSIKTCx9bI/AAAAAAAAB1c/AXPKal7ig80/s1600/1241731_514840498598278_702065038_n.jpg)
Körülbelül 3-kor szállt le a gépünk a Londoni Heathrow repülőtéren, majd mire összeszedtük egymást és a bőröndjeinket lassan kezdett sötétedni. Fejvesztve rohantunk elfoglalni a szállást,majd miután sikeresen betömődtünk a liftbe és lepakoltuk a cuccokat a szobába bepattantunk a szálloda előtt parkoló limuzinba és végre valahára elindultunk a koncert helyszínére. Miután a fiúk beszaladtak öltözni, egyedül róttam a köröket a hatalmas épületben. Éppen Jacksonon gondolkodva sétálgattam, amikor valakibe vagy valamibe beleütköztem. Úgy tartják, hogy a kezdők szerencséje,és erre a szituációra ez tökéletesen mondható. Amikor felnéztem megpillantottam egy arcot, amin a két szem mély megbánást tükrözött számomra.
- Ne haragudj, rohantam és nem láttalak!-szólalt meg bársonyos hangján
- Te ne haragudj rám, én nem figyeltem oda.
- Semmi gond. Hogy hívnak szépség?
- Elizabeth Pena, de mindenki csak Liznek nevez.
- Örvendek Liz, én pedig....-kezdte el a bemutatkozást, de én rögtön a szavába vágtam
- Be se fejezd.-kacagtam fel- Én is örvendek neked Louis William Tomlinson.
- Jéé. Carlos kishúga is One Direction rajongó?
- Mint érzékeled!-nevettem fel újra, mire ő is szélesen elmosolyodott.
- Örültem Liz, nekem viszont most mennem kell. Ha gondolod gyertek át hozzánk a srácokkal.-nyomott a kezembe egy cetlit amin a telefonszáma volt feltüntetve.- Mellesleg üdvözlöm a fiúkat. Na szia, majd hívj.
Zsebre vágtam a cetlit és visszasétáltam az öltözők felé, ugyan is meglepődve vettem észre, hogy Jackson már végzett és valószínűleg éppen engem keres ebben a nagy stadionban. Éppen az öltözője ajtaját nyitottam ki, amikor szó szerint egymásba ütköztünk.
- Héé Liz. Téged kerestelek, merre jártál?
- Elmentem egyet sétálni, és próbáltam kiigazodni ezen az épületen, aztán szó szerint úgy mint most nekiütköztem Louisnak, aki megadta a számát és mondta, hogy menjünk el hozzájuk, ja és üdvözöl titeket. Azt hiszem semmit nem hagytam ki
- Érteem. Holnap városnézés után akár el is mehetnénk, bár én azt hiszem este lenne a legjobb felmenni a London Eye-ba. De ahogy gondolod.
- Nem, a London Eyehoz mindenképpen este szeretnék menni. A srácok úgy se nagyon akarnak várost nézni, mi lenne ha miután végzünk elmennénk a srácokhoz.
- Majd szerintem adja a helyzet, hogy mi lesz utána.-kacsintott rám titokzatosan Jackson
- Te tervezel valamit?-vágtam csípőre a kezem.
- Hátőő..Mondhatni igen. De meglepetés lesz, úgyhogy a téma itt lezárva.-nevetett fel, majd szorosan magához húzott és megölelt.-Gyere menjünk ki, mert a fiúk azt mondták, hogy 2-szer akarják elénekelni a Worldwide-ot és az egyiknél téged hívnának fel. És lassan amint hallom vége az elsőnek.
Odasétáltunk a lépcsőhöz, ahol a fiúk éppen az előbb felhívott lánytól búcsúztak és segítették le a színpadról, majd pedig Kendall előlépett, hogy bejelentsen valamit.
- Nos a mai este folyamán utolsó dalként szintén a Worldwide című számunk jön, reméljük nem unjátok még!-nevetett fel Kendall, majd miután elégedetten vette észre, hogy senki sem unja folytatta a mondandóját-A mai este dala szóljon egy olyan lánynak aki mindannyiunk életében fontos szerepet játszik, kinek milyen mértékben. Fogadjátok sok sok szeretettel és fogadjátok be őt is a mi nagy családunkba. Következzen tehát a zárás, és a színpadra pedig felkérném Liz Penát, Carlos kishúgát. Jackson hátulról kicsit megtolt és nemsokára már a nézőtömeg előtt sétáltam a helyem felé, de amikor megláttam, hogy hol ülök megtorpantam.
- Ne már Liz, kérlek.-könyörgött James
- Nem fog menni.-suttogtam zavartan, aztán a hatalmas tömegre néztem akik furcsán bámultak vissza rám.
- Liz.-kérlelt a bátyám is
- Jó kis terv mi.-ciccegtem-Na jó, de ez az utolsó.-ültem le a helyemre, majd a fiúk belekezdtek a dalba. A felénél Logan odanyújtotta a kezét, majd befogva az enyémet összekulcsolta azokat. James eközben átölelte a vállamat,és olyan erősen szorított mint ahogy még sohasem. Kedvem támadt volna mindenki előtt egy hatalmas pofont lekeverni neki mindenért amit tett és mondott, de türtőztettem magam. Mielőtt vége lett volna a számnak James is megfogta a kezem, mire a színpad mellől egy hatalmas morgás hallatszott. Gondolom Jacksonnak nem igen tetszett az a dolog, hogy a volt barátom fogja a kezem, miközben éppen alakulóban van közöttünk. Aztán James elénekelte az utolsó sort:
"Cause you have my heart.."
És pont rám nézett. A tömeg tapsolt és füttyögött, a fiúk pedig elbúcsúzva tőlük velem együtt lesétáltak a színpadra.
- Kérsz egy hatalmas pofont Maslow?-fordultam felé ingerülten
- Mért kéne Liz? Nem mondod, hogy tényleg ezzel akarsz te járni.-bökött Jackson felé, akinek az arca már így is paprika vörös színben pompázott.
- Tudod van neve is James. És meglehet, hogy jobban járnék vele mint veled, mert ő nem vágna olyan dolgokat a fejemhez mint amilyeneket te vágtál.
- Nem voltam magamnál Liz. Ideges voltam, hogy elveszítelek.
- Megtetted. Szóval csak gratulálni tudok neked.
- Nem érdemel meg téged!
- Akkor te meg annál inkább sem. De tudod mit, most már békén hagyhatnál, és kiszállhatnál az életemből. Ha Jacksonnal leszek az az én döntésem lesz, és pláne te nem fogsz ebbe beleszólni. Na szia!-indultam el az öltözők felé, ahova Jackson is követett.
- Megnyugodtál Liz?
- Félig. Menjünk nézzük meg a várost hátha akkor kikapcsolódok és nem gondolok erre a marhára.
- Jó ötlet.-terítette a vállára a bőrdzsekijét, majd kinyitva előttem az ajtót távoztunk az épületből, majd elindultunk, hogy felfedező sétát tegyünk ebben a gyönyörű városban. Út közben sem volt csend, végig beszélgettük és nevettük az utat, és végre azt éreztem valaki csak rám figyel és csak velem foglalkozik. Elmondhatatlanul jó érzés volt ez számomra, és egyre jobban kezdtem belebolondulni Jacksonba. Ne értsétek félre, nem az énekes majdnem szupersztár, dögös Jackson Guthy tetszik nekem, hanem az egyszerű hétköznapi énje. Az, hogy önfeledten tud mindenen nevetni, és bármi rosszat képes elfelejtetni velem. Elsőként a Parlamentet és a Big Bent szemléltük meg. Jackson minden egyes hely után fürkészően meredt rám, és leste minden újabb vágyamat. El sem hittem, hogy egy fiú most végre csak velem foglalkozik. Nekem ő egy égi áldás volt minden rossz után, ami valaha velem történt. A túra során meglátogattuk még a Towert, a Tower Bridge-et majd mire besötétedett elérkeztünk a London Eye lábához. Meglepődve tapasztaltam, hogy csak a két irányító szobrozik a kapszulák mellett, majd érkezésünkkor felénk fordulva széles mosolyra húzzák a szájukat. Csak nem ránk vártak? Mindenesetre Jackson a vállamat átölelve a hatalmas kerék aljához vezetett. A legalsó kapszula nem volt ugyan olyan mint a többi. Nem a sima fehérség tükröződött át minden ablakon ami a városra nézett, ez sokkal de sokkal egyedibb volt. A kapszula halvány fényben pislákolt, az oldala rózsával és égősorral volt díszítve. Az alján plédek voltak, sőt az unalmas központi fapadon is egy matrac hevert rózsaszirommal meghintve.
- Ez gyönyörű.-léptem be meghatódva, majd miután Jackson is beszállt becsukták mögöttünk az üvegajtót és elindultunk.- Ezt nekem csináltad?
- Nem, minden lányt ide szoktam hozni, és ilyet csinálok neki ha be akarom cserkészni.
- Mindjárt gondoltam.-bokszoltam bele nevetve a vállába, majd az ablakhoz néztem és kitekintettem. A szokásosnál gyorsabban értünk fel a tetejére, ahol a kapszula megállt és nem mozdult meg.
- Persze, hogy neked csináltam.-lépett mögém, majd átölelve a derekamat a vállamra helyezte az állát-Tetszik?
- Nagyon is.-fordultam felé, majd a kezeimet a nyakára kulcsoltam.
- Örülök neki.-húzta mosolyra a száját, majd felém hajolt, de mielőtt megtörtént volna az amire mindennél jobban vártam, Jackson nem közeledett tovább felém.
- Istenit neki Jackson.-háborodtam fel-Megcsókolnál már légyszíves? Egész álló nap erre vártam. Sőt azóta erre vártam, hogy megismertelek.
Jackson csak felnevetett, majd újra felém hajolva végre megcsókolt. Puha ajkai az enyémeket súrolták, és egy mézédes csókban fonódtak össze. Erősen szorított magához, miközben az én kezeim beletúrtak a hajába. Majd az ölébe kapott, és leült a padra. Továbbra sem engedett el, s a csókunkat se szakította meg. Biztosan állíthatom, hogy ez volt életem eddigi legjobb csókja, sőt ez is marad örökre. Levegő hiány miatt sajnos szét kellett, hogy váljunk. A homlokának döntöttem az enyémet, és szélesen mosolyogtam rá.
- Szeretlek.-suttogta, majd egy halvány mosoly jelent meg az ajkain.
- Én is szeretlek.-mosolyodtam el, majd egy apró puszit leheltem az ajkaira.
- Liz, kérdezhetek valamit?
- Bármit Jackson!
- Szeretném ha a barátnőm lennél. Ugye megtisztelsz ezzel?
- Örömmel.-feleltem boldogan, majd újra megcsókoltam.
- Ez még nem minden Liz.-állt fel a padról, majd kézen fogva a leterített plédekhez vezetett és leültetett rájuk. - Van itt csokis eper tejszínhabbal. Ugye szereted?
- Persze!-csillant fel rögtön a szemem, és beleülve Jackson ölébe falatozni kezdtük a csokis finomságot. Összességében a legjobb napot tudhattam magam mögött, és immáron a legjobb srácot magam mellett. Végül nem mentünk el a fiúk után, inkább rögtön a szállodába mentünk, és összebújva megnéztünk egy filmet. Amint vége lett, elvonultunk fürdeni, majd egymás mellett nyugovóra tértünk.
Odasétáltunk a lépcsőhöz, ahol a fiúk éppen az előbb felhívott lánytól búcsúztak és segítették le a színpadról, majd pedig Kendall előlépett, hogy bejelentsen valamit.
- Nos a mai este folyamán utolsó dalként szintén a Worldwide című számunk jön, reméljük nem unjátok még!-nevetett fel Kendall, majd miután elégedetten vette észre, hogy senki sem unja folytatta a mondandóját-A mai este dala szóljon egy olyan lánynak aki mindannyiunk életében fontos szerepet játszik, kinek milyen mértékben. Fogadjátok sok sok szeretettel és fogadjátok be őt is a mi nagy családunkba. Következzen tehát a zárás, és a színpadra pedig felkérném Liz Penát, Carlos kishúgát. Jackson hátulról kicsit megtolt és nemsokára már a nézőtömeg előtt sétáltam a helyem felé, de amikor megláttam, hogy hol ülök megtorpantam.
- Ne már Liz, kérlek.-könyörgött James
- Nem fog menni.-suttogtam zavartan, aztán a hatalmas tömegre néztem akik furcsán bámultak vissza rám.
- Liz.-kérlelt a bátyám is
- Jó kis terv mi.-ciccegtem-Na jó, de ez az utolsó.-ültem le a helyemre, majd a fiúk belekezdtek a dalba. A felénél Logan odanyújtotta a kezét, majd befogva az enyémet összekulcsolta azokat. James eközben átölelte a vállamat,és olyan erősen szorított mint ahogy még sohasem. Kedvem támadt volna mindenki előtt egy hatalmas pofont lekeverni neki mindenért amit tett és mondott, de türtőztettem magam. Mielőtt vége lett volna a számnak James is megfogta a kezem, mire a színpad mellől egy hatalmas morgás hallatszott. Gondolom Jacksonnak nem igen tetszett az a dolog, hogy a volt barátom fogja a kezem, miközben éppen alakulóban van közöttünk. Aztán James elénekelte az utolsó sort:
"Cause you have my heart.."
És pont rám nézett. A tömeg tapsolt és füttyögött, a fiúk pedig elbúcsúzva tőlük velem együtt lesétáltak a színpadra.
- Kérsz egy hatalmas pofont Maslow?-fordultam felé ingerülten
- Mért kéne Liz? Nem mondod, hogy tényleg ezzel akarsz te járni.-bökött Jackson felé, akinek az arca már így is paprika vörös színben pompázott.
- Tudod van neve is James. És meglehet, hogy jobban járnék vele mint veled, mert ő nem vágna olyan dolgokat a fejemhez mint amilyeneket te vágtál.
- Nem voltam magamnál Liz. Ideges voltam, hogy elveszítelek.
- Megtetted. Szóval csak gratulálni tudok neked.
- Nem érdemel meg téged!
- Akkor te meg annál inkább sem. De tudod mit, most már békén hagyhatnál, és kiszállhatnál az életemből. Ha Jacksonnal leszek az az én döntésem lesz, és pláne te nem fogsz ebbe beleszólni. Na szia!-indultam el az öltözők felé, ahova Jackson is követett.
- Megnyugodtál Liz?
- Félig. Menjünk nézzük meg a várost hátha akkor kikapcsolódok és nem gondolok erre a marhára.
- Jó ötlet.-terítette a vállára a bőrdzsekijét, majd kinyitva előttem az ajtót távoztunk az épületből, majd elindultunk, hogy felfedező sétát tegyünk ebben a gyönyörű városban. Út közben sem volt csend, végig beszélgettük és nevettük az utat, és végre azt éreztem valaki csak rám figyel és csak velem foglalkozik. Elmondhatatlanul jó érzés volt ez számomra, és egyre jobban kezdtem belebolondulni Jacksonba. Ne értsétek félre, nem az énekes majdnem szupersztár, dögös Jackson Guthy tetszik nekem, hanem az egyszerű hétköznapi énje. Az, hogy önfeledten tud mindenen nevetni, és bármi rosszat képes elfelejtetni velem. Elsőként a Parlamentet és a Big Bent szemléltük meg. Jackson minden egyes hely után fürkészően meredt rám, és leste minden újabb vágyamat. El sem hittem, hogy egy fiú most végre csak velem foglalkozik. Nekem ő egy égi áldás volt minden rossz után, ami valaha velem történt. A túra során meglátogattuk még a Towert, a Tower Bridge-et majd mire besötétedett elérkeztünk a London Eye lábához. Meglepődve tapasztaltam, hogy csak a két irányító szobrozik a kapszulák mellett, majd érkezésünkkor felénk fordulva széles mosolyra húzzák a szájukat. Csak nem ránk vártak? Mindenesetre Jackson a vállamat átölelve a hatalmas kerék aljához vezetett. A legalsó kapszula nem volt ugyan olyan mint a többi. Nem a sima fehérség tükröződött át minden ablakon ami a városra nézett, ez sokkal de sokkal egyedibb volt. A kapszula halvány fényben pislákolt, az oldala rózsával és égősorral volt díszítve. Az alján plédek voltak, sőt az unalmas központi fapadon is egy matrac hevert rózsaszirommal meghintve.
- Ez gyönyörű.-léptem be meghatódva, majd miután Jackson is beszállt becsukták mögöttünk az üvegajtót és elindultunk.- Ezt nekem csináltad?
- Nem, minden lányt ide szoktam hozni, és ilyet csinálok neki ha be akarom cserkészni.
- Mindjárt gondoltam.-bokszoltam bele nevetve a vállába, majd az ablakhoz néztem és kitekintettem. A szokásosnál gyorsabban értünk fel a tetejére, ahol a kapszula megállt és nem mozdult meg.
- Persze, hogy neked csináltam.-lépett mögém, majd átölelve a derekamat a vállamra helyezte az állát-Tetszik?
- Nagyon is.-fordultam felé, majd a kezeimet a nyakára kulcsoltam.
- Örülök neki.-húzta mosolyra a száját, majd felém hajolt, de mielőtt megtörtént volna az amire mindennél jobban vártam, Jackson nem közeledett tovább felém.
- Istenit neki Jackson.-háborodtam fel-Megcsókolnál már légyszíves? Egész álló nap erre vártam. Sőt azóta erre vártam, hogy megismertelek.
Jackson csak felnevetett, majd újra felém hajolva végre megcsókolt. Puha ajkai az enyémeket súrolták, és egy mézédes csókban fonódtak össze. Erősen szorított magához, miközben az én kezeim beletúrtak a hajába. Majd az ölébe kapott, és leült a padra. Továbbra sem engedett el, s a csókunkat se szakította meg. Biztosan állíthatom, hogy ez volt életem eddigi legjobb csókja, sőt ez is marad örökre. Levegő hiány miatt sajnos szét kellett, hogy váljunk. A homlokának döntöttem az enyémet, és szélesen mosolyogtam rá.
- Szeretlek.-suttogta, majd egy halvány mosoly jelent meg az ajkain.
- Én is szeretlek.-mosolyodtam el, majd egy apró puszit leheltem az ajkaira.
- Liz, kérdezhetek valamit?
- Bármit Jackson!
- Szeretném ha a barátnőm lennél. Ugye megtisztelsz ezzel?
- Örömmel.-feleltem boldogan, majd újra megcsókoltam.
- Ez még nem minden Liz.-állt fel a padról, majd kézen fogva a leterített plédekhez vezetett és leültetett rájuk. - Van itt csokis eper tejszínhabbal. Ugye szereted?
- Persze!-csillant fel rögtön a szemem, és beleülve Jackson ölébe falatozni kezdtük a csokis finomságot. Összességében a legjobb napot tudhattam magam mögött, és immáron a legjobb srácot magam mellett. Végül nem mentünk el a fiúk után, inkább rögtön a szállodába mentünk, és összebújva megnéztünk egy filmet. Amint vége lett, elvonultunk fürdeni, majd egymás mellett nyugovóra tértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése