8.rész-The Apologize

Reggel a szokásosnál korábban megébredtem, talán a tegnap történtek miatt. Gyorsan magamra kaptam néhány melegebb ruhát, és kilépve a sátorból magára hagytam az éppen még csendesen szunyókáló és szuszogó Jacksont. Egész éjszaka nem aludtam, folyton azok a szavak visszhangzottak a fejemben amiket tegnap James hozzám vágott. Piszokul fájt, sőt égetett azoknak a szavaknak a súlya és jelentése. Egy olyan személy ajkait hagyták el a legdurvább szavak, akit mindennél jobban szerettem és féltettem. Darabokra szakította a szívemet, s ha ezt Jackson foltozza össze annak mindörökre nyoma marad. Nem sétáltam sokáig egyedül, ugyan is Jackson hamar beért. Kicsit kifáradva pihent le mellettem, kezeit a térdére támasztva fújta ki a bennszorult levegőt.
- Huh. Megijedtem, amikor nem voltál a sátorban amikor felkeltem.
- Ne haragudj. Csak muszáj volt kicsit kijönni kiszellőztetni a fejem. Túl sok gondolat gyűlt össze benne, amik leginkább kuszán állnak, mintsem hogy rendezettek lennének.
- James igaz? Amiket tegnap mondott csoda, hogy kibírtad egy egész éjszakás sírás nélkül.
- Igazából erősnek mutatom magam, de legbelül rohadtul összetörtem, hogy ezt csinálta velem. Az hogy félreértett egy szituációt nem jogosította fel arra, hogy ilyeneket vágjon a fejemhez.
- Igazad van Liz.-bólintott Jackson-Na gyere, menjünk vissza pakolni, mert nem fogjuk elérni a Londoni gépet.
- Oké, menjünk.-helyeseltem,majd elindultunk vissza a kövezett ösvényen. Többször is ránéztem Jackson kezére, és örültem volna ha megfogja az enyémet, és az ujjait a sajátjaim közé fonja. Amikor észrevette, hogy a kezét nézem halványan elmosolyodott és megfogta az enyémet, amibe teljesen belepirultam. Kézen fogva sétáltunk vissza a sátorhoz, aminek a tetejére egy kis cetli volt tűzve az én nevemmel. Kíváncsian levettem, és kinyitottam.
Liz,
Ne haragudj a tegnapiért, csak nagyon kiborultam azon, hogy Jackson rád mászott. Hidd el nagyon szeretlek téged, mindennél jobban. Többet jelentesz nekem mint a saját életemet. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy rájöjjek mit is akarok tulajdonképpen. A válasz pedig egyértelmű. Téged. Sajnálom amit tegnap tettem, de ha nem jössz vissza hozzám abba én belehalok. Te vagy az életem, nélküled képtelenség létezni. Nagyon szeretlek kicsim. Kérlek gondold át.
James
- Na ki írta?-kérdezte érdeklődve Jackson a hátam mögül
- Na szerinted?-gyűrtem össze a papírlapot és ívesen a közeli kukába hajítottam.
- Ha kidobtad akkor csak James írhatta. Csak nem bocsánatot kért?
- Ó dehogynem. Gyere kicsit.-ragadtam kézen, és elindultam vele a bátyámék lakókocsija felé, majd mikor odaértünk erőteljesen kivágtam a lakókocsi ajtaját és berontottam magam után húzva Jacksont akinek még mindig fogtam a kezét. Elengedve azt odaléptem Jameshez,és rácsaptam a hátára.
- Hé. Carlo....Liz? Hát te? Megtaláltad a levelem? És ő meg miért jött? Ugye azért jöttél, hogy visszagyere hozzám?-pattant fel izgatottan az ágyról
- Akkor én most kimentem Liz. Szólj ha kellek itt maradok.-puszilt homlokon, majd kettesben hagyott Jamessel
- Nem James. Amiket tegnap a fejemhez vágtál azokat soha de soha nem tudom neked megbocsájtani úgy érzem. Millió darabra törted a szívem, te aki a világot jelentetted nekem James!! Fel tudod fogni hogy miből rendeztél jelenetet? Semmiből. Nem történt semmi.
- Liz.-nyúlt a kezem után de én rögtön elrántottam azt előle.-Kérlek. Nagyon de nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.
- Már megtetted.-közöltem egyszerűen, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon
- Fenébe.-túrt bele idegesen a hajába James-Akkor mi most szakítottunk?
- Te szakítottál velem tegnap.
- Nem gondoltam komolyan Liz. Nagyon szépen kérlek, hogy ne csináld ezt. Nem hagyhatlak kisétálni az életemből csak úgy, nekem az egyenlő lenne a véggel.
- James, ennek már vége. Felesleges dolog könyörögni. Ne ásd le magad ennyire mélyre, mert hiába. Amiket tegnap mondtál nekem azok olyan nyomot hagytak bennem, amiket soha nem szívódnak fel. Most viszont mennem kell James, és sajnálom.-fordultam sarkon miközben egy újabb könnycsepp hagyta el a szemem sarkát.
- Liz. Egy utolsó kívánságom lehet, mielőtt kilépsz az életemből úgy, hogy én azt megakadályozhatnám?
- Mi lenne az James?-fordultam meg, és láttam, hogy az ő szemébe is könnyek gyűlnek.
- Utoljára csókolj meg. Kérlek.
- Rendben, ez kijár mindkettőnknek úgy hiszem.-léptem oda hozzá, és mélyen a szemébe néztem. Felém hajolt és lágyan hozzáérintette az ajkait az enyémhez, majd kicsit erősebben és határozottabban megcsókolt. Egy kis időre abbahagyta, és megvárta az én reakciómat. Visszacsókoltam, miközben a kezeimmel beletúrtam a hajába, összeborzolva azt. A nyelvünk körkörös táncot járt, és közben mindkettőnk szemét elhagyta egy-egy újabb könnycsepp. Aztán véget ért. Az utolsó csókunk.
- Liz. Nem kell így végződnie.
- De James, ennek így kell lennie. Továbbra is találkozunk, de ez már soha nem lesz több mint az, hogy ismerjük egymást. Nem tudom, hogy barátok mikor tudunk újra lenni, ehhez biztosan rengeteg időre lesz nekem is és neked is szükséged. Köszönöm azokat a csodás heteket amiket veled tölthettem, és azokat a felejthetetlen csókokat amiket adtál nekem.
- Szeretlek Liz. Nagyon.
- Én is téged James, de ezt nem folytathatjuk.
- Van ennek bármi köze Guthyhoz?
- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de igen. Van. Azt hiszem, hogy szeretem.
- Liz. Kérlek.
- Nem James. Szia.-léptem ki a lakókocsiból, és rögtön szorosan megöleltem Jacksont.
- Na gyere menjünk innen az lesz a legjobb.-vezetett vissza a sátrunkhoz- Beszélgethetünk egy kicsit?
- Persze Jackson.
- Tényleg szeretsz engem?
- Azt hiszem igen.
- Nem tudom, hogy mióta de én is szeretlek téged. Tudom, hogy most szakítottál Jamessel, szóval én ezt teljes mértékben tiszteletben tartom, és megígérem neked, hogy bár piszokul tetszel nekem és nagyon szeretnélek megcsókolni nem teszem addig, míg azt nem mondod, hogy ez nem bánt már téged.-simított végig a hátamon, mire én ülve átöleltem és belefúrtam a fejem a vállába.
- Köszönöm Jackson. Mindent.
- Ugyan Liz. Én mindig itt leszek ezentúl neked. Na de pakoljunk, mert tényleg nem érünk oda.
Aztán lassan szedelőzködni kezdtünk, és mikor minden cuccunk megvolt elindultunk Kendall-ék kocsija felé, hogy végre bevehessük London városát is.