5.rész-Sorry, I'm confused James.

Már csak a koncert végére és az autogramm osztásra értem volna oda a késés miatt, úgyhogy nem is törtem magamat. Inkább végigterültem az ágyamon majd zenehallgatás közben szépen álomba szenderültem. Az éppen velem közlekedő turnébusz is rásegíthetett abban, hogy mélyen aludhassak. Akkor ébredtem fel, amikor a busz egy hatalmasat fékezve leállt az úton, én pedig a hirtelen leállástól a földre pottyantam. 

- Hé Liz!-futott oda rögtön a bátyám, hogy felsegítsen.-Nem fájt?

- Nem.-simogattam meg a vállam-De miért álltunk meg? Talán megérkeztünk?-léptem az ablakhoz, majd széthúztam a függönyt. Csalódva vettem észre, hogy még mindig az autópályán vagyunk,valamint, hogy dugóba keveredtünk.-Aha most már látom.-húztam vissza a lógó textildarabot, hogy újra lesötétítsem a helyiséget.

- Igen,sajnos általában ez van New York felé. Az előbb érdeklődtem Stevenél, és azt mondta úgy 2 óra még az út ilyen tempóban, de megpróbál sietni. 

- Remélem a mai koncertet nem késem le.-mosolyodtam el- Szeretném már megismerni és összebarátkozni Jacksonnal.

- Hát igen.-túrt idegesen a hajába Carlos-Jackson is dugóba került, de ők még csak Seattlenél araszolnak a tömegben. Biztos, hogy nem ér oda New Yorkba. Így Selenát kértük meg, hogy ugorjon be.

- De kár.-sóhajtottam fel, majd leültem a bátyám mellé, hogy amíg csak ketten vagyunk lejátszunk pár menetet az X-boxon. Mikor már hatodszorra vertem el a játékban, feladta, hogy legyőzzön így inkább elfoglalta magát James piszkálásával és felébresztésével. Úgy negyed óra elteltével elérte a kívánt hatást, mert James álmosan és még leragadó szemekkel de felkelt ugyan. Nemsokkal később Alexa is csatlakozott a kis csapatunkhoz. Fél óra araszolás után végre újra felvehettük a normál tempónkat, ezért Carlos felhívta Jackson-t, hogy vele mi a helyzet merre tartanak.

- Szia Jackson! Itt Carlos! Hol vagytok? Mellesleg ki vagy hangosítva! Itt van mellettem James, Alexa és a húgom Liz.

- Akkor sziasztok! Hát haver, biztosan nem érek oda a koncertre mert most értünk ki Seattleből. Repülővel elmehetnék, ha lenne szabad hely valamelyik gépen. Szóval legközelebb Párizsba találkozunk. Én most elindultam vissza Los Angelesbe ott felülök a repülőre és várlak titeket Párizsban. Most viszont leteszem, mert kezd elmenni a térerő. Sziasztok! Szia Liz!

- Szia Jackson.-köszöntünk el, majd nekiálltunk egy kicsit takarítani a buszban. Tök jól elszórakoztunk, majd kettéváltunk. Míg Carlos és Alexa kettesben a nappaliban maradt, addig én és James a szobába töltöttük a maradék időnket.

- Annyira örülök, hogy eljutok Párizsba. Úgy szeretném megnézni az Eiffel-toronyot és hajókázni. Szerintem Párizs a legromantikusabb város.-lelkendeztem Jamesnek, aki szemmel láthatólag kicsit morcos kedvében volt.-Na mi a baj? Min gondolkodsz?-simítottam aggódva végig a hátán

- Semmi Liz. Csak nem szeretem, ha más srácok is hajtanak a barátnőmre.

- Miről beszélsz?

- Jackson.

- Te hülye vagy. Jackson hajt rám? Hagyjad már! Először is nem is ismer, másodszor még egy szót nem beszéltem vele. Fejezd már be!

- Persze. Te aztán féltékenykedhetsz más rajongókra, akiknek nincsen most esélye nálam. De én nem szólhatok Jackson felől, mert nincs igazam. Hát köszi Liz. Jó kis kapcsolat ez.-hajtotta le a fejét miközben a kezeivel idegesen beletúrt a hajába.

- James. Nekem rajtad kívül nem kell más. Majd szólj, ha abbahagytad ezt a nevetséges és alaptalan féltékenykedést, és akkor lehetünk kicsit kettesben nyugodtan.-keltem fel mellőle az ágyról,majd csalódottan az ajtóhoz léptem, hogy kinyissam azt.

- Ne menj Liz.-rántott vissza maga mellé,majd fölém támaszkodott és belenézett a szemembe azokkal a gyönyörű mogyoróbarna szemeivel.-Sajnálom, hülye voltam. De nem akarlak megint elveszíteni, úgy mint akkor.

- Nem fogsz!-mosolyodtam el,majd felhúzódzkodtam, hogy megcsókoljam. Lágyan csókolt, még is lehetett benne érezni a tüzet és a szerelmet, kezével a hátamat simogatta míg az enyémek a nyakán kulcsolódtak össze. Az sem zavart minket, hogy a busz halad az úton velünk, egészen addig nem míg egy huppanó miatt szét nem váltunk.

- Ó jajj. Ugye nem haraptam meg a szádat?-kérdeztem ijedten.

- De egy kicsit. És én a tiédet?

- Nem.Vagyis nem éreztem, szóval biztosan nem.-mosolyodtam el, majd adtam egy puszit az ajkaira.

- Szárazföldre érünk kapsz egy ezerszer jobbat.-kacsintott mosolyogva rám

- Benne vagyok!-nevettem el magam, majd mellé feküdtem és ráhajtottam a fejem a mellkasára, majd az út végéig el sem mozdultunk ebből a pozícióból.

****

Ahogy Selenát végighallgattam, rájöttem, hogy bár ő nem olyan ismert még is fiatal kora ellenére mennyire jó énekes. Megmerítettem bátorsággal magamat, majd kissé ugyan még félve odaléptem hozzá a backstage-ben.

- Szia. Nagyon jó voltál, szépen énekelsz!

- Nagyon köszönöm szépen.-mosolygott rám- Amúgy te hogy-hogy itt vagy? A rajongók általában eddig nem jöhetnek be.

- Jajj. Be sem mutatkoztam. Elizabeth Pena vagyok, a Big Time Rushos Carlos Pena a bátyám azért jöhettem be eddig!-mosolyogtam kedvesen vissza rá.

- Szóval te vagy az a Liz aki végre eltudta úgy lopni James szívét, hogy ő annyira szerelmes legyen, hogy az éneklésen és ezen kívül másra se tudjon gondolni. Minden elismerésem! De most mennem kell. Örültem a találkozásnak! Szia Liz!-ölelt meg, majd az öltözője felé indulva elhagyta a színpad hátulját. Alighogy a srácok is végeztek, Alexa mellettem termett és elkezdett a busz felé húzni.

- Hé.-állítottam meg.-Hova ilyen sietősen? Mért nem várjuk meg Carlos-t és James-t?-néztem rá meglepődve, ugyanis láttam valamit átsuhanni az arcán. Aggódónak és titokzatosnak tűnt ezzel nekem felkeltve az érdeklődésemet a történet iránt.

- Izé. Azt mondták, hogy menjünk utánunk jönnek. Na gyere.-fogta meg újra a kezem, de én rögtön kirántottam a kezemet az övéi közül.

- Alexa. Mit titkoltok előttem?-indultam el az öltözők felé, de ami ott fogadott az nem volt kellemes látvány. Már megértem Alexa reakcióját és kérését, ugyan is James ott állt egy szál nadrágban Halstont ölelve, aki pedig teljesen hozzásimult a kidolgozott felsőtestéhez.  Nem bírtam tovább nézni, ezért már könnyes szemmel de elszántam léptem be a helyiségbe aminek eddig csak az ajtajában álltam.

- James David Maslow!-üvöltöttem olyan hangosan és mérgesen,hogy nemcsak a szoba de az egész stadion beleremegett.-Mi az isten ez?-mutattam rá és a lányra aki még mindig nem engedte el a James derekát.-És ő meg mi a rohadt életnek van itt? 

- Liz. Megmagyarázom. Nem annak látod ami valójában.-lépett el Halston mellől, majd megpróbálta megfogni a kezem, de én még idejében elrántottam előre.

- Igen. Persze. Nézzél palimadárnak. Nem olyan vagyok mit az a nőszemély ott!-mutattam idegesen a mögötte vigyorgó szőke lányra- Lehet, hogy ő totál buta de engem ne nézzél annak, jó?

- Liz. Halston csak azért jött, hogy elmondja nekem, hogy elhagyja Los Angelest és egy darabig vissza sem jön. Kérlek. Kicsim.

- Te nekem ne kicsimmezzél Maslow! Te meg.-mutattam Halstonra aki még mindig nem törölte le a vigyort a képéről-Töröld le rohadt gyorsan azt a tízezer wattos mosolyt a képedről, mert ha az én kezem alá kerülsz tíz wattosat sem tudsz többet produkálni.

- Nekem ne pofázzál kis csitri. Azt hiszed, hogy mert a kis Carlos húga vagy majd mindenki kiváltságosként kezel? Nőjél már fel és ne az álmok világában élj! James az enyém volt,az enyém és az enyém is lesz. Úgyhogy jó lesz, ha nem mászol rá mint egy pióca. Mert ezt már ő is unja.

- Jól van Halston!-lépett mellém Carlos-Lecsitrized a húgom? Húzzál innen most! És ezt jól jegyezd meg! Soha többet egy koncert helyszínére nem léphetsz be. Fiúk, vigyétek ki innen.-intett két biztonsági őrnek akik megfogták Halstont és kidobták a stadionból, James pedig követte a szőkeséget kifelé.

- Carlos. Láttad ezt?-kérdeztem sírva mert már nem tudtam visszatartani a könnyeimet

- Láttam. De ezt nektek kell megbeszélnetek. Most magatokra hagyunk, jó? Itt leszek a szomszéd szobába ha kellenék.-majd távozott, mert eközben James újra visszatért a szobába.

- Mi volt ez James?-kérdeztem már kevésbé idegesen, de a könnyek újra gyűlni kezdtek a szememben.

- Nekem nem jelentett semmit értsd meg! Könyörgöm. Én téged szeretlek és nem őt, az előbb amit mondott az nem igaz. Inkább ő a pióca nem te. Kicsim, kérlek.Nem szeretnélek e miatt a nő miatt elveszíteni. 

- Miért mentél akkor utána ha nem kell neked?-kérdeztem miközben a könnyek potyogtak az szememből

- Megmondtam neki, hogy ne keressen, mert nem érdekel. Csak te érdekelsz. Gyere ide, kérlek.-húzott az ölébe és megpuszilta a fejem, de én rövidesen kibontakoztam az öleléséből.

- Nem tudom James. Összezavarodtam. Nekem ez így nem megy.

- Gyere. Alszunk egyet és reggel mindent megbeszélünk. Csak ne hagyj el. Abba én belehalok.

- Nem. Ma nem alszom veletek. Átköltözöm Kendallékhez. Gondolkodnom kell. Ne haragudj. Mond meg Carlosnak.-fordítottam hátat s közben újra sírni kezdtem. A szívem szakadt darabokra amikor elküldtem, de gondolkodnom kell azon, hogy hiszek e még neki vagy egyszerűen nem marad más mint a szakítás.