6.rész-He is Jackson?!

Este rengeteget forgolódtam az ágyban többszörösen is oldalba rúgva Kendallt. Egy idő után megfogtam a takarómat a párnámmal karöltve és átcuccoltam a kényelmetlen kanapéra. Valahogy nem találtam a helyet sem az ágyban, sem pedig ebben a buszban. Hiányzott James közelsége, az illata az ölelése de egyben a léte is. Aztán eszembe jutott a tegnapi dolog, ami egyszerűen nem hagyott nyugodni. Talán igazat mondott, és tényleg Halston akaszkodott rá James-re és nem fordítva. Végül hosszas töprengés után újra a kezembe vettem a cuccom, és halkan kiosontam a busz ajtaján. Lassan és figyelmesen indultam el a kamping ösvényén, hogy elérjem azt a kocsit amelyikben a banda másik fele tartózkodott. A fák ágai sustorogtak, valahol a földön pedig ugrált egy kisállat, s én félelmemben minden egyes apró, jelentéktelen zörejre összerezzentem. Megszaporáztam a lépteimet, így gyorsabban elértem a lakókocsit.Vaksötétben végigtapogattam az ajtón, hogy megtaláljam a kilincset. Amikor meglett halkan benyitottam majd miután beléptem halkan behúztam magam mögött az ajtót, és elindultam az ágyak felé. A felső ágyon Carlos és Alexa összeölelkezve aludtak, James pedig befelé fordulva csendesen szuszogott. Halkan leültem az ágy szélre és kicsit megráztam a vállát, mire ő felém fordult és lassan kinyitotta a szemét.

- Liz, hát te?-kérdezte meglepődve, ugyan akkor boldogan. Amint meglátott rögtön kipattant a szemből az álom.

- Átjöttem, mert nem tudok ott aludni. Meg aztán gondolkodtam, és ez nem várhatott reggelig. Ne haragudj,hogy felébresztettelek.-daráltam szégyenlősen a szavakat a fejemet lehajtva.

- Ugyan Liz, ha te kéred bármikor és bárhol felkelek. Csak neked. És mire is jutottál?-ült fel lassan az ágyban, majd mélyen belenézett a szemembe.

- Hát arra,hogy hiányzol nekem meg minden és nehezen tudok nélküled létezni.

- Én is nehezen aludtam el nélküled Liz. Tényleg. Sajnálom, ha félreértetted amit láttál, de nem történt semmi. Nekem semmit nem jelent Halston. Legalábbis már semmit, de mostanában nem is fog. Nekem te kellesz, veled egészülök ki. Remélem nem akarsz velem szakítani.

- Nem tudom mit akarok James.

- Szeretsz még engem?

- Biztosra mondhatom, hogy igen.

- Akkor jó!-terült el egy széles mosoly az arcán, majd a tenyerei közé fogta az arcomat és lágyan többször is megcsókolt.-Soha, de soha többé nem akarok veszekedni Liz. Mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni!

- Én sem téged. De szerintem aludjunk,mert holnap egy újabb nap és ráadásul reggel utazunk Párizsba.-dőltem végig az ágyon, majd magamra húzva a takarót és elhelyezkedve szorosan James mellett mély álomba szenderültem. Az álmomban egy tisztáson jártam, ahol rengeteg csodaszép és minden színben pompázó virág nőtt. Elindultam az egyik rózsabokor felé, hogy egy mélyet szippantsak az isteni illatából, amikor valaki a nevemet szólította. Körbenéztem,de nem láttam senkit,ugyan is minden oldalról egy élénkzöld koronájú erdő vett körül. Felegyenesedtem, és a hang irányába fordulva vártam. Néhány perc elteltével újra megszólalt a hang. Azt mondta, hogy nagyon figyeljek és vigyázzak mert a mai napon találkozom életem nagy szerelmével, és el fogom szalasztani a lehetőséget ha nem járok nyitott szemmel. Visszakérdeztem, hogy ki életem szerelme és lélegzet visszafojtva vártam a választ, a hang tulajdonosa vett egy mély levegőt és arra készült hogy elmondja, de ebben a pillanatban megszűnt az álmom és már a való világban voltam.

- James. Fenébe. Tudod milyen fontos volt ez az álom számomra?

- Nem. Bocs. Csak indulnunk kell, hogy odaérjünk Párizsba. Tudod ott már délután van! Úgyhogy készülj megyünk. Mellesleg miről álmodtál kicsim?

- Izé. Nem fontos. Megyek pakolni. Szia!-pusziltam homlokon majd megkerestem a bőröndömet és belepakoltam a cuccaimat szépen. Nemsokára elindultunk a reptérre, ahol miután becsekkoltunk felültünk a repülőre szép sorjában. Először ült fel Carlos, Alexa és Logan, mögötte pedig szintén egy hármasban James, én és Kendall. Miután felszálltunk kezdtem egyre izgatottabb lenni, mert boldoggá tett az a tudat, hogy végre láthatom álmaim egyik városát Párizst valamint, hogy végre találkozhatok Jacksonnal és talán benne meglelem a legjobb fiúbarátomat akinek majd mindent elmondhatok és meghallgat. A repülőút gyorsan eltelt, majd miután leszállás után megkerestük a csomagjainkat elindultunk a stadion felé, ahol az aznapi koncert megrendezésre került. Segítettem a fiúknak átöltözni, majd kimentem a színpad szélére,hogy láthassam Jacksont. Hatalmas sajnálatomra előttem két hatalmas termetű ráadásul sikítozó lány kapott jegyet, így két perc után inkább visszatértem a színpad mögé, és onnan hallgattam a fiúk előadását. Éppen azon tanakodtam, hogy milyen dallamos csengése van Jackson hangjának amikor valaki elém lépett.

- Liz ugye? Szia! Én Jackson vagyok! Örülök, hogy végre látlak.-üdvözölt kedvesen, mire én megfordultam és szembe találtam magamat magával a leggyönyörűbb sráccal akit valaha láttam. Mogyoróbarna szem, barna haj amibe össze-vissza kuszálódtak a szőke tincsek, és kihagyhatatlan az a csodálatos mosoly is. 

- Igen. Szia!-üdvözöltem meglepetten, ugyan is álmaimban sem gondoltam volna, hogy Jackson akár helyesebb lehet magánál James Maslow-nál is.

- De jó látni téged, tényleg. Nem is hasonlítasz annyira Carlosra.-nevetett fel jóízűen, mire én is szélesen elmosolyodtam.

- Igen, sokan mondták már, hogy vagy engem vagy Carlost cseréltek el.-kacagtam fel

- És amúgy láttad már Párizst?-kérdezte kedvesen, amitől kissé zavarba jöttem

- Nem, még nem. De nagyon szeretném már látni.

- Ha akarod megmutathatom neked, én már mindent végignéztem tegnap, de szívesen megnézném még egyszer. Főleg egy ilyen csinos lánnyal mint te!-kacsintott rám mosolyogva, amitől azt hiszem eléggé elpirultam

- Oké.Menjünk, itt a telód?

- Persze!-nyomta a kezembe- De miért?

- Az utolsó hívás a számom,majd hívj fel olyan 3 fele, mert addig Alexával megyek vásárolni. 

- Oké!.-mosolyodott el, majd kissé habozva bár, de felém lépett és megölelt. Hosszasan öleltük egymást, mire valaki felköhintett a háttérben.

- Hé, csak okosan Guthy.-biccentett James, majd mellém lépett és szorosan átölelt

- Őő. Bocsi James, nem tudtam,hogy Liz a barátnőd.-hervadt le rögtön a mosoly Jackson arcáról, és hol Jamesre hol pedig rám nézett.

- James, előre mennél az öltözőbe? Mindjárt megyek utánad.

- Oké baby.-puszilta meg a homlokomat, majd az öltöző felé indulva kiment a szobából.

- Ne haragudj. Izé nem tudom, hogy most együtt vagyunk e vagy sem, mert történt valami a tegnapi koncerten ami eléggé a tetejére állította a kapcsolatunkat. Örülnék, ha ettől még megmutatnád holnap Párizst.-mosolyogtam rá, és reméltem, hogy nem utasítja vissza

- Persze, hogy megmutatom, és akár el is mondhatnád,hogy mi is történt.De most mennem kell, örültem Liz. Akkor majd holnap.-puszilt homlokon ő is, majd az ellenkező irányban távozott a szobából. Miközben én utána bámultam Carlos lépett mellém, és ő is a távozó Jackson után nézett.

- Bátyó, tényleg ő Jackson, aki egyidős velem?

- Aha, igen. De elárulsz nekem valamit?-fordult felém egy nagy mosollyal az arcán

- Attól függ mit?

- Tetszik neked?

- Mi? Nem. Izé. Dehogy is.-hadartam össze-vissza égővörös tekintettel.

- Dehogynem. Ne tagadd már le. Látom, hogy mi van.-nevette el magát, majd elindulva kifelé még belesuttogott a fülembe-Örülnék ha inkább Jacksonnal járnál.